Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1.fejezet.

2011.09.21

 „9 óra…”- gondoltam magamban és már rohanni is kezdtem iskolám felé. – „Francba…Hülye. Barom…” – szidtam össze magam miközben tovább rohantam. Bundámba bele-bele kapott a szél, mancsaim fáztak a hideg föld miatt. Füleimet hátra csapva és pofámat még előrébb tolva gyorsítottam az iramon. Egy erdő felé vettem az irányt és a fák között szlalomozva, egy-egy kidőlt fatörzset átugorva sprinteltem tovább. – „El fogok késni…” – ösztöneim felébredtek és nehéz volt megállnom, hogy a bokorban bujkáló nyúlra vessem magam. Szaga csábító volt, mégis meggondoltam magam és kizárva minden külső és zavaró tényezőt- koncentráltam célpontom felé. Futás közben az égre emeltem a tekintetem amin nem egy nem kettő tűzijáték cikázott a magasba, különböző színeket festve a felhők közé. – „Ne máááár!!” – dühöngtem magamban, majd mikor megláttam az iskola kapuját rögtön nagyot dobbant a szívem. Az iskola várfalán húzódó hatalmas ajtó érkezésemre kinyílt. Átugorva egy bokrot immár két lábon sétáltam, miközben hajamba beleragad bogáncsokat próbáltam kiszedni kezeimmel, ami nem igazán jött össze.

- Kisasszony! – hajolt meg mellettem a portás, mire én kelletlenül vigyorogni kezdtem. Mellemen megfeszülő blúzomat gombolgattam, szoknyámat pedig még csak most sikerült teljesen becipzárazni. A folyosó kongott az ürességtől. Magas sarkúm koppanásainak hangja visszhangot vert a falakon, a falakon lógó képektől a hideg rázott. Még az ősidőkből való harcokat ábrázolta, és ahogy beljebb haladtam egyre durvábbak voltak. A lámpák neon fénye bántotta a szememet, hunyorogtam, de nem mentem vele sokra. Orromat feketekávé illata csapta meg a közeli büféből. Szinte rohantam egy frissítőért. Rajtam kivűl még két gyerek állt a büfé pult mellett. Egyikkőjüket sem ismertem, viszont félelem és csalódottság szaga áradt belőlük.

- Egy kávét tejjel! – kértem a pultos fiútól mire ő vigyorogva tette elém a rendelésem még egy cetlit is nyújtott mellé a blokk mellett.

- Ha van kedved csak hívj… - sármosan mosolyogni kezdett zöld szemei élénken csillogtak.

- Majd, ha szívem! – levendula szemeim szúrósan villantak felé, mire arcáról lefagyott a mosoly.

- Kösz a kávét! – kacsintottam rá majd szélsebesen megpördülve indultam osztálytermem felé. Fekete hátközépig érő hajam neki-neki csapódott hátamnak.

- Hinata! Hát itt vagy! Már mióta kereslek! – rohant utánam egy kék hajú lány, füleiben lógó fülkarikák halkan csilingelni kezdtek mikor megállt előttem.

- Szia Konan! – puszit nyomtam arcára mire felszisszent. – Bocs piercing… - nyögöm halkan és az ajkamban lévő apró karikával kezdtem babrálni.

- Semmi gond! Már hozzá szoktam! – mosolyog rám. Ünneplője gyönyörűen állt rajta. Elindult mellettem mire én követni kezdtem. Csöndben sétáltunk egymás mellett.

- Nagy lecseszést fogok kapni? – néztem rá nagy szemekkel.

- Nem tudom…De lapulj meg! – súgja halkan mikor beérünk a terembe. Bent két osztálytársam csevegett, mikor beléptünk mind kettőjük ránk emelte villámló tekintetét. Szemfogaim élesedni kezdtek, nyelvemmel végig nyaltam rajtuk. Szinte rájuk vetettem volna magam.

- Nézd Hyuuga is beért! – röhögött fel a vörös hajú lány, mire az ősz hajú fiú is nevetni kezdett.

- A nagy Hyuuga aki a nagyszerű Hiashi pici lánya elkéseeeeee~t!! – énekelte a lány, és mikor elsétált mellettünk megveregette a vállam.

- Szólni fogok az igazgatónak…- morogni kezdtem, kimutatva éles szemfogaimat, miközben szemeim szinte villogtak a dühtől. Bólintottam mire elvigyorodott és kisétált a teremből. A teremre csönd telepedett. A csöndet is csak a néha-néha ablakhoz ütődő faágak monoton hangja törte meg. Zavaromban egy székre ültem, Konan pedig elém ült a padra. A zöld táblára hatalmas betűkkel volt felvésve: „KÖSZÖNTJÜK A VÉGZŐSÖKET!” különböző smileyk és rajzok díszítették még. Néhol néhány aláírással.

- Nem fogom megúszni mi? – kérdeztem negyed órányi hallgatás után. Konan megrázta a fejét majd maga elé emelte kezeit.

- Nem hiszem! Végzős vagy és mindenki közül a legerősebb… - elgondolkodtam. A suliban mindenki…egy szörnyeteg, démon vagy nevezzük őket úgy ahogy akarjuk. A mi osztályunkban csupán három vámpír és egy démon van. A többi mind nimfa, múmia esetleg szirén. Én vagyok azaz egy démon, Konan nimfa míg a többi barátom a vámpír trióból áll. Légzésem elnehezült és köhögni kezdtem, Konan aggódva nézett rám.

- Csak megfáztam… - tüsszentettem egyet, majd kifújtam az orrom. – Hideg volta a talaj… - Konan kézfeje a homlokomra csúszott míg a másikkal a sajátján simított végig.

- Nem vagy lázas… - sóhajtott egyet. – Már csak az kéne, hogy az első héten lebetegedj… - lágyan elmosolyodott majd lecsusszant az asztalról, és engem is lerángatott a székről.

- A többiek az ebédlőben vannak… - átkarolta a nyakamat majd újra a néptelen folyosóra sétáltunk és új úticélunk felé vettük az irányt. A pince szint felé…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.