Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3.fejezet

2011.09.22

 Magam előtt már megláttam a hatalmas kollégiumot, az erdőből amin keresztül futottam. Az iskola egybe volt nyitva a kollégiummal, míg az alja gimiként üzemelt, addig az emeleteken élték boldog életüket a diákok. Hatalmasat ugrottam, mancsaim belefájdultak az érkezésbe. A kemény talajon hangosan kopogtak a karmaim. Szemeim kutakodva keresték a legfontosabb személyt az életemben. Megtaláltam, kint dohányzott még két halandó társaságában. Hangosan vonyítottam, hátra fordult és rám mosolygott, fekete szemei boldogan csillogtak, fekete hajába belekapott a szél és a vállára fújta. A mellette álló két ember elfehéredett.

- Gyere! – intett magához a magas fiú. Én boldogan futottam felé majd játékosan  megharaptam a bokáját. Ő felnevetett és leguggolva elém simított végig a füleimen.

- Hogy- hogy itt vagy? – kérdezte fejem simogatása közben, neki dörgölődztem kezeinek és hálásan morogtam.

- Ez egy kutya? – kérdezte  a szőke fiú aki éppen most dobta el a cigi csikkét.

- Ez egy farkas te vaksi… - fordult felé a másik egyén is, miközben végig néztem rajta. Tisztára hasonlított az előttem guggoló srácra. Fekete szemek, fekete haj, csupán annak hosszúsága nem hasonlított az idősebb fiúéra.

- Sasuke, Naruto menjetek! Mindjárt kezdődik az órátok.

- Na de Itachi! – fordult felé a kisebb fekete hajú. – Ez ugye nem…? – kérdésére én egy ugrással emberi alakomba termettem előtte. Ő ledöbbenve nézett rám. A másik akit Itachi Narutonak nevezett zsebében kezdett kutakodni, és hátrálni minél messzebb tőlem.

- Naruto! – kiáltott Itachi, mikor a szőke előkapva fegyverét, rám lőtt. Gyors mozdulattal ugrottam arrébb. A lőszer hangosan csattant a falon.

- Nyugodjatok le mind ketten! – Itachi inkább rám nézett. Kezdtem lenyugodni, bár szemfogaim még mindig élesek voltak, de már képes voltam józan ésszel gondolkodni. A magas fekete hajú mellém sétált és a vállamra tette a kezét. – Délután 4-kor az erdőben… - suttogta a fülembe, mire bólintottam. Szoknyámat igazgatva néztem szemeibe. – Értetted? – még egyet bólintottam.

- Te egy démon vagy? – kérdezte a kisebb fekete hajú mire elé sétáltam és bólintottam egyet. A szőke fiú szúrósan méregetett maga mellett.

- Az vagyok… - inkább a szőkére néztem, majd visszafordultam eredeti kérdezőmhöz.

- Tudod Sasuke… - Itachi a hátam mögé sétált és átkarolta a derekam amitől megborzongtam. – Sok dolog van amiről te nem tudsz… - folytatta és vállamra helyezte állát.

- Hinata! Ő itt az öcsém… Uchiha Sasuke! – mutatta be az alacsonyabb fekete hajú fiút. – Ő pedig itt… Uzumaki Naruto… - mutatta be a szőkét is. A három fiún ünneplő volt, A szőke még mindig kezében tartotta a fegyvert. Lábai remegtek és félelem szaga áradt belőle, mire felmorogtam és ráemeltem hideg tekintetem.

- Mi bajod van Naruto? – kérdezte flegmán Sasuke, mire én és Itachi is felé fordultunk. Ő fintorogva nézett rám, majd elfordította a fejét.

- A szüleimet az ő fajtája ölte meg. – lesütötte szemeit és a vállába markolt.

- Sajnálom.. – aggódva néztem rá. Soha nem mutattam meg érzelmeimet halandók előtt, de most valahogy teljesen elragadott ennek a fiúnak az érzései. Ő szúrós pillantásokat küldött felém. Sasuke ledöbbenve figyelte az Uzumakit. Itachi a fejét csóválta.

- Attól függetlenül, hogy megölték a szüleidet, még nem minden démon gonosz… - Naruto elé sétált elengedve engem, ami miatt hangosat sóhajtottam.

- De hisz harcban állunk az ő fajával! – mutatott rám a kis Uchiha, majd tetőtől- talpig végig mért. Elégedetten vigyorogni kezdtem amikor láttam rajta, hogy tetszik neki a látvány.

Hangos sziréna szó hasította végig a hideg szeptemberi levegőt. Egy ugrással máris démoni formámban álltam meg előttük.

- Menj! – mondja Itachi, mire én már rohanni is kezdtem az erdő felé, majd otthonom irányába fordítottam mancsaimat. Nem akartam visszamenni a gimibe, bár mennyire is veszélyes idekint…Sőt…nem akartam senkivel találkozni, csak a 4 órakor való „randevúmat” vártam az Uchihámmal. A ház mélyen az erdőben volt eldugva, a bejárat hatalmas tölgyfaajtó amiből még az évek alatt sem kopott ki a tölgyfa illat. Beléptem a hatalmas ajtón friss sütemény illata csapta meg az orromat ami még egy kis eper illatú parfümmel keveredett. Húgom unottan pakolgatta kávéjába a cukrot mikor besétáltam a konyhába. Barna haja kócosan állt  szerte szét, pizsamája vizesen tapadt testére.

- Bújj ágyba. Előtte pedig fürödj meg… - morrantam rá, miután kezemet hozzáérintettem homlokához. Tűz forró volt.

- Rendben… - mosolygott rám, majd felemelve bögréjét belebújva rózsaszín mamuszába sétált fel a lépcsőn az emeletre. Én türelmetlenül doboltam az asztalon, szinte percenként az órára pillantva. Végül megunva a várakozást, hatalmasra tártam ki az ajtót és immár négy mancson rohantam be a fák közé. Vér szagot éreztem a közelből, ösztöneim pedig arra húztak. Amint kiértem a bokrok közül, megpillantottam egy szőke srácot vérző vállal. „Ez…” – ledöbbentem és már nem is tudtam mit teszek. Csupán lassú léptekkel és morogva indultam meg a fiú két támadója felé.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.