Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4.fejezet.

2011.09.24

 A vér szaga és a rám morgó két démon teljesen elvette az eszemet. A szőke fiú elé sétáltam füleimet hegyezve vicsorogtam rájuk. Orromba ivódott a tömény vér, rézre emlékeztető illata. Átjárta az egész testem, miközben megremegtem. Az egyik démon rám vetette magát, mire én hátsó lábammal lerúgtam magamról és a combjába martam. A sötét erdő megvilágításában már csak egy menekülő démon kutyát láttam. A másik vérvörösen izzó szemekkel meredt rám. Éreztem ezzel nem bánok el ilyen könnyen. Szemeimet a fiúra emeltem aki már a földön feküdt hangosan zihálva. „Nem jó, sietnem kell! „ – visszafordultam ellenfelem felé, mire ő is felém ugrott. Súlyos teste hangosan puffant a földön miután kitértem. Tudnom kellett mennyire gyors ezért körözni kezdtem körülötte. A sétából futásra váltottam, majd hirtelen megkaptam az oldalát amitől felvonyított. „Farkas?„ – ledöbbenve néztem ellenfelemre, aki ismét rám támadt immár a földhöz szegezve, közben jobb mancsomba beleharapva. Felnyüszítettem és lerúgtam magamról immár én ugrottam a hatalmas szőrcsomóra majd nyakába haraptam. Édes vére kifolyt a fogaim közül végig az egész pofámon. Halkan osontam a földön heverő fiúhoz, majd lágyan megböktem az oldalát. Ő ijedten pattant fel, és vállába markolt. Kézfején és meztelen alkarján apró vérfolyamok cikáztak végig mire hatalmasat nyeltem. Kék szemeiben fájdalom tükröződött. Emberi alakba váltottam, ő pedig már meg sem lepődött ezen.

- Hadd nézzem! – morrantam rá miután elhúzódott kezeim elől.

-  Nem vészes… - súgta ,majd lehunyta szemeit és hagyta, hogy testén újra és újra végigcikázzon a fájdalom hullám. Elkaptam kezét a válláról és végig mértem a sebet. Ő összeszorított ajkakkal tűrte. Halkan felszisszent mikor végig simítottam a vállán, majd hirtelen mozdulattal a másik válla alá bújtam és felemeltem a testét. Összeszorította a szemeit és némán tűrte, hogy cipeljem. Féltem, hogy elveszíti az eszméletét, de mire a házunkhoz értem vettem csak észre, hogy egy ideje már magától lépked. Berúgtam az ajtót és a szobámba cipeltem. A kék falak mentén lévő polcsorról lekaptam egy törölközőt. A fiút az ágyamra fektettem. Kérdés nélkül kigomboltam az ingét és kihámoztam belőle. Izmos mellkasa szabálytalanul emelkedett, csillogó szemekkel bámultam a nap barnította felsőtestet majd enyhén elpirulva vonultam be a fürdőbe és vizesítettem be a törölközőt.

- Ez fájni fog… - leheltem magam elé, majd leülve mellé végig húztam a törölközőt a seben. Felnyögött a fájdalomtól mire lefogtam a másik vállát. – Nyugodj le! – leheltem fülébe. – Csak jót akarok… Ígérem ezután jobb lesz… - végre sikerült lemosnom a vért. A felszakadt bőr alól még mindig csordogált a vörös folyadék. Komódom fiókjához sétáltam és elővettem a kötszeres dobozomat. Két hosszabb gézt vettem elő, de előtte még egy ezüst színű tubust markoltam fel. Tartalmából egy kisebb adagot a sebére kentem. Meg se rezdült ujjaim érintésére. Arcára pillantottam. Vonásai megenyhültek és halkan szuszogva elaludt.

Pofija két oldalán 3-3 vágás volt, száját félig nyitva felejtette. Hosszasan elidőztem keskeny ajkain, amik hívogatóak voltak. Lekaptam róla a tekintetem majd át sem gondolva mit teszek, letéptem szoknyám alját és azzal kötöttem be a sebét. Felkeltem az ágyról majd kivéve néhány ruhadarabot a szekrényemből, a fürdőbe sétáltam átöltözni. Mire végeztem a fiú már az ágyamon ült és kikerekedett szemekkel bámult rám. Nem csodálom… Sötétkék fűzőm  elég nagy dekoltázst varázsolt, fekete testhez simuló csőfarmeromra pedig éppen most kezdtem fel csatolni az öveimet. Ő teljesen elvörösödött és elfordította a fejét.

- Jobban vagy? – kérdeztem tőle, és felgumiztam a hajam.

- Nem érzem a vállam… - mondta halkan. Majd hirtelen felém fordította a fejét. – Mármint már nem fáj! – kiáltotta mire betapasztottam a száját.

- Halkabban! – morrantam rá kimutatva szemfogaimat, amitől megijedt. Leengedtem a kezem, és leültem mellé. Ő kicsivel hátrébb csusszant az ágyon, tartva a tisztes távolságot. – A húgom beteg. Biztos alszik…

- Értem…sajnálom… - lehajtotta a fejét, majd újból rám nézett. – Van egy húgod? – kérdezte cinikus mosollyal az arcán.

- Van, de ne róla beszéljünk! Mit ke…

- restem ott…ugye? – fejezte be a mondatomat. – Edzés… - lehelte maga elé és a sebes vállára tette a kezét.

- E-edzés?! – akadtam ki. – Minek?! – csattantam fel mire ő pisszegni kezdett.

- Nem azt mondtad alszik a húgod? – kuncogott fel és sokkal felszabadultabban nézett rám.

- Igaz… - suttogtam. – De miért?

- Miattatok! – nézett rám és hatalmasat nyelt. Majd elvörösödve kicsit sem feltűnően a dekoltázsomat kezdte stírölni.  Felálltam és elfordultam tőle.

- Edzenek titeket ellenünk… - nevetni kezdtem és felé fordultam szemeim hidegen csillogtak. – Mintha letudnátok minket győzni! – csípőmre tettem a kezem. Ő flegmán pillantott rám. A becsukott szobaajtón kopogni kezdtek.

- Nii-chan…merre van a lázcsillapító? – lépett be húgom és megdörzsölte a szemeit, majd értetlenkedve pillantott ránk. Beleszagolt a levegőbe és elfintorodott.

- Halandó.. – morogta. Én ügyetlenül préseltem ki egy bogyót a gyógyszeres levélből és a kezébe nyomta.

- Szóval te is démon vagy… - a szőke srác hátrahőkölt. A hangulat kezdett egyre feszültebbé válni, mire én felmordultam, testvérem ijedten pillantott rám. Majd elindult a lépcső felé miközben halkan csilingelve nevetni kezdett.

- Értem már! – fordult hátra még a lépcsőn. – Nii-chan szerelmes!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.