Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6.fejezet.

2011.10.01

 Finom meleg rózsa illat csapta meg az orromat. A vízen úszó habszigetek puhán ölelték testemet. Hangos sóhaj szakadt fel a tüdőmből. A víz egy csobbanással jelezte, hogy a kezem sikeresen csattant rajta. Fejemet hátravetettem, hajam vizesen tapadt a hátamra.

- Nii-chan! Már fél órája bent vagy! – kopogott az ajtón drága hugicám, mire én összehúztam magam a vízben.

- Fogd be! Ez az én fürdőm! – kiáltottam ki, mire a dörömbölés elhalkult. A térdeimre helyeztem az állam. Mély gondolkodásomból a telefonom lágy zongora szólója vert ki. Vizes kezemmel emeltem fel a kád mellett álló kisebb szekrényről a rezgő mobilt.

- Moshi- moshi?

- Szia! – kiáltott a telefonba Konan. Hangja mellett még több kiabálást és zene hódító ütemét hallottam. – Nincs kedved….?

- Mi van? – ráztam meg a fejem miközben a telefont bámultam.

- Várj… - pár percnyi vonal szakadás, majd újra csörgött a készülék. – Nah…nincs kedved partyzni?

- Nincs…Utálok, te is tudod.. – morogtam és már épp azon voltam, hogy kinyomjam a telefonomat.

- De gyere már! Jó lesz! Itt vannak a fiúk is….és – kicsit halkabbra fogta, de hiába. Farkas hallásom még emberként is jelen van. – itt vannak a halandó gimisek is… - gondolataimba először Uchiha cimborám ugrott be, majd a kép változott és egy szőke kék szemű, idétlenül vigyorgó srác jelent meg.

- Megyek! – kiáltotta a telefonba, majd lecsaptam a kádoldalára. Szívem vadul kalapálni kezdett. Egy törölközőért nyúltam, majd magam köré csavartam és kirohantam az ajtón.

 

***

2 óra múlva, és kb. 4 telefonhívás után már a városban sétáltam keresve a helyi bárt. Messziről Konan édes hangját hallottam meg. Csilingelő nevetése két fiú beszélgetésével keveredett.

- Csajsziii! – rohant hozzám Konan, testéből alkohol szaga áradt. – Hát végre itt vagy! – 3 puszit nyomott az arcomra.

- Igen… - kelletlenül elmosolyodtam, és az oldalán besétáltam a klubba. Tömény alkohol és izzadtság szag keveredett, a táncolók tömege a zene ütemére mozgott, de inkább vonaglott. Konan egy asztalhoz rángatott, majd lenyomott egy székre és egy narancssárga itallal töltött poharat tartott elém.

- Welcome drink! – kiáltottam vidáman. Lassan emeltem ajkaimhoz a poharat és belekortyoltam az italba. Szinte robbant a számban és mire lenyeltem köhögni kezdtem.

- Ez kurva erős! – köhögtem, majd valaki hátulról a hátamat kezdte ütögetni.

- Meg vagy? – mosolyogott rám Deidara. – Látom nem írod a piát.

- Nem nagyon! – újra köhögni kezdtem. Néhány osztálytársamat láttam közeledni az asztalhoz. Köztük volt három halandó is. Nagy valószínűséggel kiragadták őket a töménynyi démon hadból. A két Uchiha fiú vidáman sörözgetve trécselt két osztálytársammal. Mikor kicsit arrébb néztem hatalmasat dobbant a szívem, és olyan hevesen kezdett verni, hogy azt hittem kiugrik a helyéről és meg sem áll majd a kórházig újra élesztésért. Felálltam és átvágtam a fiúk kisebb csoportján.

- Hinata! – köszönt rám Itachi majd puszit nyomott a homlokomra. Sasuke biccentett míg Naruto elvörösödve pillantott rám.

- Cs…Csinos vagy! – nyögte mire a nyakamba „akasztott” fekete bőr fölsőt kezdtem igazgatni. Kicsit sötétebb lett és egy pörgősebb számot kezdtek játszani. A padló alatt színes fények gyúltak fel, és tűntek el pillanatok alatt. Itachi és Sasuke, drága barátnőm társaságában sétáltak a tömött „tánc parkettra”. Naruto idétlenül vigyorogva állt meg előttem, és zavarában a tarkóját kezdte vakargatni.

- Jössz? – kérdezte és felém nyújtotta a kezét. Bólintottam, és átkaroltam a vállát. Mosolyogva húzott be a tömegbe és átkarolta a csípőm. Halk morgásomra kezét rögtön elkapta oldalamról.

- Azért! – villantottam ki fogaimat, és elfordultam tőle. Olyan érzésem támadt mintha figyelnének, de Naruto hirtelen megpörgetett majd kezét az én kezembe csúsztatta baljával pedig a derekamat karolta át.

- Tango? – vigyorgott mire felnevettem.

- Tudsz?

- Én aztán nem! – lassú léptekkel imitáltuk a Tango mozdulatait, néhányan irigykedve pillantottak ránk. Néhány perc leforgása alatt, minden a feje tetejére állt.

- Házőrzők! – kiáltotta egy hang mire mindenki megvadulva kezdett biztonságosabb hely után verekedni. Naruto ijedten húzódott el mellőlem, keze után nyúltam, de kisiklott karjaim közül. Egy gyors mozdulattal az egyik házőrző kirúgta a bokám. Elterültem a földön, mire valaki a hátamra ült és lefogta a kezeimet.

- Nocsak- nocsak! Ki van itt? – a hangtól kirázott a hideg.

- Pain! – nyögtem, mire ő még erősebben szorította le kezeimet.

- Juugo! – kiáltott egy vörös hajú fiúnak.

- Igen főnök? – fordult felé miközben az éppen karjai közt kapálózó démont ütötte le.

- Foglalkozz vele! – előre mutatott. Én is oda néztem, – már amennyire tudtam – de egyből leblokkoltam. A hústorony Naruto felé irányította elefánt lépteit. A fekete csuklyát viselő férfi elkapta az éppen menekülő szőke fiút. Mocorogni kezdtem, és lábaimmal a rajtam ülő fiú hátát kezdtem csapkodni.

- Engedj el! – nyögtem, de hangom morgásba fulladt.

- Nem- nem pici lány! – Pain teljes testével rám feküdt és végig nyal a fülemen. Kezei végig cikáztak a hátamon….mozdulni se bírtam. A megalázottságtól teljesen bedühödtem. Egy hatalmas fordulattal, Pain már a csípőmön ült. – Dögölj meg! – morrantam rá.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.