Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7.fejezet.

2011.10.03

 Szájával a nyakamon játszott lábaival lefogta a csípőm.

- Hinata! – hallottam Naruto hangját, és mellette egy hatalmas puffanást egy roppanással karöltve. Semmit sem tehettem amíg nem találok rajta gyenge pontot. Lábammal újra, meg újra megrúgtam a gerincét, a legkritikusabb csigolyánál de semmit sem ért. Elkezdte kigombolni a nadrágom mire elvörösödve morogni kezdtem.

- Volt már első csókod kislány? – kérdezte miközben egyre közelebb hajolt ajkamhoz. Meglendítettem a bal lábam, mire térdemmel sikeresen egy érzékenyebb pontot találtam el a lába között. Felpattant és fájdalmában hunyorogni kezdett.

- Kapjátok el! – szisszent fel, miközben egyre jobban összehúzta magát.

- Azt már nem! – morogtam, és mire a vörös hajú csapattársa ide érhetett volna, én kiugrottam karjai közül és farkas alakomba váltva megharaptam a bokáját. Ő fájdalmában elrántotta a lábát. Rögvest a Juugo nevű felé közelítettem. Az hátrálni kezdett Naruto mellől. Hangos morgással közelítettem a fiú felé, majd orrommal megböktem az oldalát. Naruto kicsit hátrébb húzódott és félelmében remegni kezdett. Emberi alakomba váltottam, majd a szőke fiú elé álltam, bokámhoz nyúltam és a zoknim alól előbányásztam dobókésemet. A Juugo nevű felém ugrott de egy ütéssel egyszerűen hárítottam. Látva az esélyeket megragadtam Naruto kezét és átvágva egy kisebb démon tömegen kirohantam az utcára, majd egy sikátorba löktem a fiút, én pedig hozzá simultam, hogy ezzel is valamennyire elfedjem az illatát.

- Hinata…nyom a melled… - nyögte Naruto, mire morogni kezdtem, és betapasztottam a száját. Vagy 10 percig állhattunk így mire az ellenség szaga valamennyire halványodni kezdett. Mélyet sóhajtottam, majd elengedtem őt is.

- Azt hittem megfulladok! – torkát kezdte szorongatni és halkan zihált.

- Kussolj be és jól figyelj rám! Én visszamegyek, biztos még ott vannak…Te pedig szépen elindulsz innen egy biztonságosabb helyre. – mélyen a szemébe néztem.

- És veled mi lesz? – aggódva pillantott rám, mire kivicsorítottam szemfogaimat.

- Van elég erőm, hogy legyűrjem őket… és rajtam kívül még 30-40 démon van odabent… - leheltem magam elé, majd lesütöttem a szemeimet és végig simítottam az alkaromon. – Csak egy kis szikra kell…és…

- Akkor is maradok! Hátha tudok segíteni! – megragadta vállaimat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Nem! – erőteljesen dobbantottam egyet a lábammal. – Egyáltalán tudod…hagyjuk… - lelöktem vállamról a kezeit. Kezeimmel a nyakamra kötött fekete szalagot kioldoztam és a csuklójára kötöttem. A szalagon lógó medál hangos csilingeléssel jelezte új gazdáját. Naruto szemei felcsillantak, de mielőtt megszólalhatott volna megpusziltam az arcát és hátat fordítottam neki.

- Menj! – morogtam. – Ez az én láncom…ha bajba kerülnél csak rázd meg a medált…

- Re – Rendben… - mondta halkan, és már csak futólépteinek a hangját hallottam.

 

***

Lépteim hangja visszhangot vert az épületben, az alagsori lépcsőt kerestem, hogy valahogy feljussak a többi démon közé. Hangos kiáltozás ütötte meg a fülem.

- Kérlek Pain, ne ölj meg! Nem én tehetek róla! – az ajtó mellé dőltem és úgy hallgatóztam tovább.

- Juugo! Csak a fiút kellett volna elkapnod, mégis ellógott.

- Pain…van itt valaki… - a hang tüskeként fúródott a szívembe. „Érzi a szagomat…” – morogva kezdtem hátrálni az ajtótól de az utolsó mondatot még tisztán hallottam.

- Akkor…engedd be a kedves húgodat.

Az ajtó halkan nyikorogva nyílt ki. Az ott álló személy intett egyet. Óvatos léptekkel sétáltam be a szobába, majd megálltam. Bent három elég ismerős arc ült….és egy túl ismerős.

- Nocsak Hyuuga kislány! Jó látni! Biztos a bátyád is hiányolt már… - kuncogott fel, narancssárga haja alól Pain, mire a mellettem álló barna hajú fiú morogni kezdett.

- Fogd vissza magad Neji! – állt meg előttem a narancshajú és egy intéssel arrébb küldte Nejit. – Milyen szép pofika… - megfogta az arcom és másik kezével beletúrt a hajamba, mire rávicsorogtam egy hangos morranással karöltve, ő csak gúnyosan elmosolyodott. – Még mindig nem értem mért nem hallgattál a bátyádra… - fordult a barna hajú fiú felé, aki lesütötte a szemeit mikor ránéztem.

- Neji miért? – morrantam rá, kimutatva szemfogaimat. – És amúgy is mit akartok az Uzumaki fiútól? – a vörös hajú lány felém indult egy karddal a kezében. Egy pillanat alatt nekem rontott, de sikeresen kitértem.

- Semmi közöd hozzá kislány! – kiáltott rám a vörös és újra felém csapott a karddal. Kirohantam a folyosóra, majd hárítottam a rúgását. „Fenébe! Erős…” – beleszagoltam a levegőbe. A szobából félelem szaga áradt, és megbánásé. Egy magas barna hajú fiú rontott ki a szobából félre lökve a lányt, engem pedig a falhoz taszítva.

- Miért? Anikii… - néztem rá nagy szemekkel. Ő félszegen elmosolyodott majd közel hajolt a fülemhez.

- Menekülj…és holnap legyél 8-kor a Hyuuga raktárnál… - elfordult tőlem, mire én farkas alakomba váltva rohantam a kijárat felé. Megérezve a friss levegő illatát, kicsit nyugodtabban szaladtam otthonom felé.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.