Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8.fejezet.

2011.10.09

 Hatalmasat ásítottam, majd nyújtózkodva keltem fel, takarómat lerúgtam az ágyról majd  visszadőltem hatalmas mancsalakú párnámra. Hajam szinte takarta az arcom, és csak is a tegnapi emlékek sora játszódott vissza a fejemben.

- ÁÁÁÁ!! A FENÉBE MÁR! – fejemre szorítottam a kispárnámat, miközben morogni kezdtem. Halk léptek zaja ütötte meg a fülemet, majd az ablakom kattanása. A friss levegő végig járta a szobát, a reggeli napfény finoman simított végig polcaimon sorakozó kupákon és érmeken.

- Nii-san! Ohayo! – sétált mellém húgom, és egy kecses mozdulattal helyet foglalt ágyam szélén. Párnámat kioperáltam az arcomból.

- Jobban vagy? – aggodalmas tekintetemen elmosolyodott és karjaim közé bújt. – Te…Imádlak! – öleltem magamhoz és megpusziltam a buksiját.

- Na ki volt az a halandó fiú? – kuncogott fel és felült.

- Senki! – vágtam rá túl gyorsan mire vigyorogni kezdett. – Hanabi tudod, hogy Kiba óta senkibe se voltam szerelmes.

- Tudom…de az a fiú olyan dögös volt…hm… - a gondolatára lehunyta a szemeit és a szívére szorította a kezét. – Bár Konohamarut nem múlja felül!

- Erről tudnék vitatkozni veled…! – vigyorodtam el, majd játékosan oldalba böktem, mire ő elterült az ágyon. Felálltam és a fürdőbe sétáltam, fésülködni kezdtem és egy laza copfba fogtam össze kósza tincseimet.

- Olyan szép a hajad, és mindig összefogod… - Hanabi hátam mögé sétált és fonogatni kezdte a hajam.

- Mondjuk anya génei… - mondtam miközben megvontam a vállam, unottan öltözni kezdtem, miközben húgom kisétált. – Hahhh… - sóhajtottam fel, halk csilingelés csapta meg a fülem. – Nem lehet! – kirohantam a házból és kardomat övemre csatolva futottam a hang irányába. Gyorsítottam lépteimen. Átvágtam az erdőn, bőrömet végig húzta egy tüske, apróbb vércsíkot hagyva maga után. A csilingelés egyre hangosabb és hangosabb lett. Egy ugrással felvéve farkas alakomat egy gyönyörű virágos mezőn találtam magam. Döbbenten pislogtam és a földön ülő Narutoval néztem farkasszemet. Ő vigyorogva fordult felém, és magához intett. Lassú léptekkel osontam felé, majd immár újra emberként csaptam fejbe.

- Hé! Csak találkozni akartam veled! – kiáltotta és lefogta csuklóimat, miközben mélyen a szemembe nézett.

- Hn… - morogtam és leültem mellé, majd egy fűszálat letépve játszani kezdtem. – Mit szeretnél? – rá se néztem csak tovább játszottam a fűszállal a kezemben.

- Beszélgetni… - suttogta és hátradőlt a fűben.

- Miről? – szememet még mindig a kezemen tartottam, szívem viszont hevesen verni kezdett.

- Ami tegnap történt… - éreztem, hogy a hátamat bámulja, majd folytatta. – Szóval…azok ott… - felült majd játékosan oldalba bökött könyökével. – Elbántál velük? Nagyzolós kisasszony? – mosolyogni kezdtem, majd felé fordultam és kezeimmel megtámaszkodtam a földön.

- Hülye! Hogy tudtam volna? – megráztam a fejem, majd komoly hangon folytattam. – Mit akartak tőled?

- Eh?! – ledöbbenve pislogott rám. – Tőlem? Én nem tettem semmit! – kezeivel hadonászni kezdett. Bal csuklóján édesen csilingelt medálom míg jobbján egy összefonódó tetoválás díszelgett. „Ki a nagyzolós? „- gondoltam magamban és fintorogni kezdtem.

- Mi van? – kérdezte és tekintetemet kereste.

- Semmi! – elvigyorodtam és hátra dőltem a fűben.

- Öhhh.. Mond csak… - zavarában a tarkóját kezdte vakargatni.

- Hallgatom! – lehunytam szemeimet.

- Tegnap az a…puszi…öhm… - felpattantam, mire ő kíváncsian nézett rám. Arcom gyönyörű vörös színt öltött mire elfordítottam a fejem.

- Az semmi nem volt…! – kezemmel legyintettem, és zavartan nevetni kezdtem.

- Értem… - vigyorogva fonta össze tarkóján a kezét.

- Mi van…? – leguggoltam elé és csillogó kék íriszeivel néztem farkasszemet, enyhén elpirulhattam, szívem pedig veszettül kalapált.

- Semmi csak… alig ismerlek és mégis érzem, hogy bízhatok benned! – hatalmasat dobbant a szívem,ilyet nem sűrűn mondtak nekem. Oldalra döntötte a fejét. – Ja! Ezt vissza adnám… - elkezdte lekötni csuklójáról a nyakláncomat, de megállítottam a kezét.

- Hagyd magadnál! Még jól jöhet! – elmosolyodtam kíváncsi tekintetén. Felálltam, majd felhúztam őt is a földről. Pár percig még néma csendben álltunk egymással szembe.

- Akkor … nekem mennem kéne…tudod suli meg minden…. – zavartan pillantott rám.

- Háh! – felnevettem. – Nekem nincs suli! Végzős vagyok! – karjaimat összefontam mellkasom előtt.

- Vé-végzős? 18 vagy? – nézett rám nagy szemekkel és elém sétált miközben méregetni kezdett.

- Igen… - felkuncogtam. – Mert?

- Én vagyok 16! – kiáltottam fel, majd lehajolt arcomhoz és mélyen a szemembe nézett. – Esküszöm azt hittem annyi vagy mint én… - püfögni kezdtem, mire felnevetett, fejbe kólintottam és vigyorogva indultam meg arra amerről jöttem. Intettem egyet mire ő utánam futott.

- Mehetek veled? – megvakarta az orrát. – Valahogy biztonságosabbnak érzem… - bólintottam egyet majd mosolyogva ugrottam egyet, és farkas alakomba sétáltam tovább mellette.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mi az h "A cím sor túl rövid."?! vazze

(öcsii-san, 2011.10.27 19:26)

Héj-héj drága!:D Ami sok az sok! Még pedig a várakozás sok volt...Szóval toljál föl legalább két részt;)♥ Vagy esetleg 3-4-5-6-7-et:D Amúgy behalok olyan jó x333 A profizmusom kezd rád hatni. Csak még én szóban nyomulok te az írásba veted a tudásod.:D Majd holnap lepacsizunk és nyomjuk az "egész nap a sufniban"-t ;)♥ Je t'aime♥

ui.: az ellenőrző kódban az van, hogy MM, szóval b*sz meg szárazon!:D

Re: mi az h "A cím sor túl rövid."?! vazze

(Ramen03, 2011.10.28 20:01)

Háj-háj :33 Ohh yeah :3 arigato gozaimasta ^^ öcsii-sanom most éppen válság van XDD de már megvan a 9. és 10. feji :333 nem sokára felkerül :3 és nem volt egésznap a sufniban..:/ kár :33 majd bepótoljuk xD

Janett

(Janett, 2011.10.11 19:40)

A világ legeslegeslegjobb fanficje, amit eddig olvastam! Ez felül múlja a a Fekete angyalt és a többi ficed, ez lesz szerintem a legjobb alkotásod!^^Elkezdi az ember olvasni, aztán nem tudja abba hagyni, mert kíváncsi, hogy mi történik a következő fejezetben. Találkoznak-e Painékkel, Naruto és Hinata megismerik-e jobban egymást, vagy csak több fejleményt tudunk meg a szereplők múltjáról, érzéseikről. Ez a fic, vicces, romantikus, sokszor erősen szívhez szóló, van amikor lágyabb, könnyebb---> DE MINDIG NAGYON JÓÓÓ!^^

Re: Janett

(Ramen03, 2011.10.11 19:43)

Köszönöm szépen nagyon imádlak Janett <3<3 Sokat köszönhetek Aoitenshinek és Öcsi-sanomnak is...ők rengeteg ihletet adtak, és már csak azt tudom mondani hogy várd a következő fejit XD Nem sokára kész lesz^^