Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9.fejezet.

2011.10.30

 - Talán hiba volt erre jönni! – kiáltotta miután elugrott egy nyílvessző elől.

- Barom! Ezek a ti csapdáitok! – idegességembe, kardommal csaptam szét egy-egy előttem megfeszülő kötelet. Naruto félve mögém sétált. – Gyáva nyúl…

- Nem vagyok gyáva! – röhögni kezdtem, mire a homlokát kezdte masszírozgatni. – Hülye…

- Ez nem a te napod! – vigyorogva sétáltam el előle, kezével a vállam után kapott és visszahúzott magához. Orrhegyem előtt pár centivel csapódott csak be egy farönk.

- Kösz… - kicsit lesokkolva ugrottam rá a farönkre majd a belőle kiálló lándzsákat kezdtem vizsgálni.

- Méreggel van átitatva! – lépett mellém Naruto.

- Érzem… - morogtam és fintorogni kezdtem. Leugrottam a rönkről majd tovább sétáltam. Naruto utánam sietett.

- Nem lenne baj, ha… vagyis ha jól tudom, a közelben laksz… - zavarában kicsit elpirult.

- Mit szeretnél? – néztem rá közömbösen.

- Mondjuk… bemehetnék hozzátok? Szomjas vagyok… - köhintett néhányat. Frufrummal kezdtem játszani majd bólintottam.

 

***

 

Halkan léptem be a házba, és próbáltam csendben a szobám felé lopózni. Az ajtó hangos nyikorgással nyílt ki, Naruto pedig összeszorította a szemét a hangra.

- Huhh… - kifújtam a tüdőmbe szorult levegőt, mikor Naruto lehuppant kedvenc fotelomra. – Apám itthon van… - morogtam mikor beleszagoltam a levegőbe. Naruto kérdőn nézett rám. Leültem az íróasztalomhoz és hátradöntöttem a fejemet.

- Hanabinak… vagyis a húgomnak nem engedi, hogy fiút hozzon haza… - megvontam a vállam. – Nem tudom, hogy hozzám mit szólna…

- Hm… értem, de én nem akarok tőled semmi olyat! – védekezőn emelte fel maga elé a kezeit. Kíváncsian pillantottam rá miközben ő elpirulva fordította el a fejét.

- Mintha hagynám, hogy hozzám érj! – nevetni kezdtem arckifejezésén.

- Lehet, én vagyok a hülye, de nem értem… - morogni kezdtem, mikor egy ismerős illat csapta meg az orrom. Rögtön az ágyhoz siettem és Narutora rántottam az ágyon heverő takarót. A szobám ajtaja kivágódott és egy magas termetű barna hajú férfi sétált be rajta. Szemei idegesen pillantottak ide-oda.

- Van itt valaki rajtad kívül… ugye Hinata? – kérdezte ideges morgással a hangjában.

- Rajtam kívül nincs itt senki! – zavartan vigyorogtam miközben egy hatalmasat ütöttem az alattam fekvő szőke srác – feltehetőleg – fejére. Összesen egy paplan választott el minket, de még így is éreztem édes rózsa illatát. Apám tüsszentett egyet, majd egy intés kíséretében kioldalazott a szobából. Halk kattanás az emeletről én pedig röhögve gurultam le Narutoról, aki hangosan zihálva rántotta le magáról a paplant.

- Ez meg mire volt jó?! – kiáltott rám és lefogta a kezeimet miközben lábaim mellé térdelt.

- Mire? Arra, hogy apám ne szúrjon ki… élve megnyúzna. – villantottam ki éles metszőfogaimat hirtelen közeledésére.

- Aha… mert apád nem érezte a szagom mi? – gúnyosan elhúzta a száját.

- Nem mert beteg… - vigyorogni kezdtem és teljesen elfedtem zavaromat. – A húgomtól kapta el… - felkuncogtam.

- Eh… értem… - arcán megkönnyebbülés siklott át. Csillogó szemekkel nézett rám, és hirtelen elkapott a vágy, hogy megcsókoljam, esetleg csak egy gyengéd puszit nyomja arcára. Gondolatmenetemből naruto közeledése szakított ki. Lassan, szinte már számomra kínzóan lassan hajolt ajkaim felé. Szinte már csak milliméterekre volt az enyémtől az ő szája mikor húgom egy hangos kiáltással berobbant az ajtón.

- Nii-chan! Mostantól Konoha… - nem tudta befejezni a mondatát. Hirtelen elpirult és becsapta az ajtót. Lelöktem magamról Narutot és próbáltam lassítani egyre gyorsuló szívverésem.

- É-én s-saj-sajnálom! - nyögte a fiú. – Nekem mennem kell! – kiáltotta és kivágtatott a szobámból és ki a házból is. „Mi? Mi történt?„ - sokkolva ültem ágyamon és nem bírtam másra gondolni csak arra az igéző kék szempárra. Hátra dőltem az ágyon és az alkarommal eltakartam a szemeimet.

 

 ***

 

- Nővérkém! – rázogatta húgom a vállam. Lassan nyitottam ki a szemeimet. – Elaludtál? – mosolygott rám, mire felültem. – Kész a vacsora…

- Mennyi az idő? – hirtelen megrezzentem és az órámra néztem. 7 órát mutatott. Emberként egy farkasként minimum fél óra kell, hogy elérjek a raktárhoz. Felpattantam, húgom értetlenkedve nézett rám. – Ma nem vacsorázok! – kardom után kaptam, majd övemre csatolva rohantam ki a házból, majd egy ugrással már négy mancson, folytattam tovább az utamat. Észak- kelet felé fordultam és futottam tovább. Hirtelen befékeztem mikor ismerős illatot éreztem. Közelebb osontam egy fa tövéhez és onnan bámultam a réten küzdő halandó fiúkat. Naruto és egy alacsonyabb srác párbajozott éppen, Elgondolkozva figyeltem őket. A szőke fiú megfeszülő izmait és izzadó homlokát. „Anyám…” – nyeltem egyet és elfordultam. Még egy apró pillantást vetettem rájuk és már siettem is tovább.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Janett

(Janett, 2011.10.30 20:17)

Annyira vártam, és most végre sikerült elolvasnom:D nagyon szeretem ez egyik kedvencem:) <3 folytit!hamar-hamar!^^

tyű

(öcsii-san, 2011.10.30 18:08)

Hjaj, most magas a mérce.:D Nagyon jó lett.*-* Erre már a "túl jó" se megfelelő.:D Hú, nagyon érdekel ki lehet az alacsony csávó, de van egy tippem...:$ ♥

Re: tyű

(Ramen03, 2011.10.30 18:48)

Na na?? ki a tipp?? várom a válaszokat :33 amúgy köszönöm és igyekszem feltolni a kövit is gyorsba :33