Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lelkünk együtt marad(+12)by: Aoitenshi :3

2011.08.08

 A lelkünk együtt marad

 

Egy napsütötte reggelen kezdődött minden. A napfény beszűrődött a szobába mely világos és tiszta volt.

-Hát persze! Mondta Naruto ,aki a madarak énekére kelt.

-Tegnap kitakarítottam mert már Kakashi-sensei sem bírta a káoszt a szobámban.-mondtam álmosan. Felöltöztem, mjad kimentem az utcára ahol megláttam Hinatát. Hinata bézs színű felsőt és laza farmert viselt, mely nagyon jól állt neki.

-N-Naruto-kun!

-Szia! Hogy vagy? Mit csinálsz ilyen korán?                                                                                                                                                                                                      

-K-korán? N-Naruto, hiszen dél van.

-Basszus!!! Én azt hittem még csak 8 óra!!! Biztosan tönkrement az a hülye óra!

-Biztosan. Szólt Hinata. Az arca piros volt.

-Jól vagy? Olyan piros az arcod! –Szóltam hozzá, majd láttam hogy elájul. Odarohontam hozzá, és megnéztem a lázát. Nem volt láza?! Akkor mért ájult el? Hinata pár perc múlva  ébredezett.

-Jól vagy?-Kédeztem megkönnyebülve.            

-J-Jól. Mindig elájulok. Ez csak a… melegtől van.

-Akkor jó. –Válazoltam, és elváltunk egymástól. Mentem továbbmég néhány percig. Shikamaruval is találkoztam, aki azt mondta hogy Tsunade baa-chan hívat.

Meglepődtem. Mért olyan hirtelen?.... A Hokage mellett, ott állt Hinata.

-Naruto!-Szólt hozzám Tsunade.

-fontos küldetésed van! El kell hoznod egy katanát a szomszédos faluból, de légy résen hiszen sokan üldözni fognak érte! Hogy miért? Mert a katana egy különleges fémből van, ami felszívja a chakrát.

elég a csevegésből, az idő szorít! Indulj! A társad Hinata lesz, aki Byakugannal nézi majd, hogy van-e a közelben ellenség.

-Értettem Oba-chan! Mehetünk Hinata?

-Persze.              

- Így hát elindultunk, mert Teikou két napra van. Az út közben Hinata annyira… csöndes volt, ezért kérdezgettem egy-két dologról ,mire ő rövid válaszokat adott.

-Naruto-kun. –Szólt Hinata, de hirtelen megbottlott egy kisebb gödörben. Elkaptam. Milyen könnyű! gondoltam,  majd belenéztem mályva szemébe, mely gyönyörűen csillogott. Hirtelen egy érzés fogott el. Nem tudtam mi ez, hiszen nem éreztem mosanáig ehhez hasonlót, majd rájöttem! Szeretem. Akkor ezért voltam ilyen kedves vele? Ezért tört ki belőlem a Kyuubi,  mikor azt hittem meghalt!? Ő is szeret. Akkor mi gond lehet? – Megszakíva gondolataimat, hinata megszólalt:

-N-Naruto-kun! Szeretlek! – először meglepett, nem tudtam mit csináljak, majd letettem és ezt válaszoltam:

-Tudom. Már mondtad mikor Painnal harcoltam.

-Te szeretsz?

-Nem tudom. Még sosem szerettem senkit. –Válaszoltam szomorúan. Ránéztem a lányra, aki alig tudta visszatartani a könnyeit. Na ezt most jól megcsináltam! Hogy lehettem ennyire bunkó! Nem csak magamnak hazudok, de még őt is meg kellett bántanom? De én nem szerethetem! Én csak Sakurát szeretem!- Gondoltam majd elindultunk szótlanul Teikou felé.

  

 

Hirtelen elsötétült az addig tiszta égbolt. A meleg helyett, most egy annál sokkal hidegebb szél fújt. Hinata reszketett. Az eső eleredt. Megláttam egy óriási fát melynek lombkoronája alá behúzódtunk.

Az eső egyre jobban szakadt, és mi egyre jobban fáztunk. Ő olyan törékenynek látszott. Megfogtam a kezét, mert azt éreztem ha nem tartom meg , összeesik. A keze jéghideg volt!

-Hinata! –Szóltam hozzá. Ő gyengén, és sápadtan válaszolt.

-Jól vagyok…

- El kell érnünk a falut! – válaszoltam, és felvettem a hátamra. Egy pár óra múlva elértük Teikót, ahol egy orvos rögtön ellátta Hinata-chant. Az orvos azt mondta, egy-két nap kell mire kikerül az életveszélyes állapotból. Szóval egy hét, és fel tud állni. Megidéztem Gamakichit, mondja meg Tsunade baa-channak, hogy pár napot késni fogunk.

2 nap múlva:

Karddal a kezemben, Hinata a hátamon. Így indultunk meg Konoha felé. A kardon egy záró jutsu volt. Hinata ma már láthatóan jobban volt.

-Hinata?

-Tessék Naruto-kun?

-Tudod Hinata, össze voltam zavarodva, de én is szeretlek.- mondtam, és szótlanúl mentünk tovább.

Egy tisztáshoz értünk, ahol megettük azt, amit a falusiak adtak, majd beszélgetni kezdtünk. Hinata-chanra sosem néztem úgy, mint egy lányra. ő csak egy jóbarát volt. Egy kedves, és félénk barát. Mégis itt vagyok most mellette, és a szívem egyre hevesebben ver… Egymás szemébe néztünk, majd megfogtam a kezét, és gyengéden megölteltem.Ő mint mindig kipirult. Megcsókoltam. Ajka lágy volt, és puha.

-Naruto szeretlek!

-Köszönöm. Én is

Hirtelen zajt hallottam! Körbenéztem, majd megláttam két ninját akik közeledtek felénk. Hinata elé álltam, készen arra hogy megvédjem, mire az egyik kóbor ninja beszélni kezdett:

-Add át a kardot, akkor nem bántunk titeket. Bevallom, elgondolkodtam  egy pillanatig rajta. Ha odaadom a katanát, Hinatának nem lesz baja… De nem! Nem tehetem ezt.

-Nem adom!

-Akkor meghaltok!

-Az ellenség nekünk rontott. Még sokáig harcoltam velük de már nem bírtam sokáig chakrával. Azt hittem hiába vannak ketten, szépszerével legyőzöm őket. Már megint támadtak! A támadást hárítottam pár klónnal, de nem vettem észre hogy nem két ember van. A harmadik kiugrott a fák mögül , és megindult felém. Hinata felállt?! és rohant! kivédte a támadást a Byakugannal, de a másik hasba szúrta.

-Neeeeeeeeeeeeee! Hinata! Ne tedd ezt meg velem! a Francba!Érzem ahogyan a Kyuubi chakrája kitör belőlem! Átváltoztam. És nem tehettem semmit. Segítsetek nem akarok szörnyeteg lenni! Ha átváltozok biztosan Hinata is meghal! Nem hagyom!Elnyomom a Kyuubit! Többé nem gyűr le!

-Sikerült!-Kiálltottam. Nekirontottam a ninjáknak és legyőztem őket.

-Hinata! Hinata szólalj meg! Nem lehet! Nem halhatsz meg!

-Naruto-kun.

-Hinata!

-Naruto. Adj még egy csókot mielött meghalok!

-Persze. Szeretlek.- Mondtam, és megcsókoltam.Ajka hideg volt,de mégis oly finom.

-naruto. Ne sirass meg. Mosolyogj! Arra a Narutóra szeretnék emlékezni. Lehet hogy most elválunk egymástól de lélekben örökre együtt leszünk.-Mosolyogtam, bár nem nagyon ment. Ez nem az én mosolyom volt! Hinata becsukta szemeit.

-Ne Hinata!  Ne hagyj itt! Túl kevés időt voltunk együtt ahhoz, hogy meghalj! Nekem kellett volna megmenteni téged és nem neked újra engem.

-Ekkor megjelent Sakura,pár emberrel. Nem tudtam hogy Konoha, már ilyen közel van. Hinatát korházba vitték. Nem halt meg! Él! Úgy örülök!

 

-Szia hinata! Hoztam neked virágot! Meglátod hamarosan felépülsz! Boldogan élünk majd együtt, békességben. Most megyek , mert Iruka-sensei meghívott egy rámenre! Gyógyulj meg!-Mondtam neki, a hangom közben megcsuklott. Letettem a virágot, kimentem az utcára.

- Istenem! Mért nem lehetek boldog?-kiálltottam, majd elindultam haza.Azóta csak erre tudok gondolni:

- Egy ninja bármilyen áron befejezi a küldetést…. De a szeretet. A szeretet a legfontosabb.

Ezt a töténetet leírtam a naplómba, és közben erre gondoltam:

-Lesz valaki, aki megment magányomból? Majd átadtam magam a szomorúságnak és nyugovóra tértem..

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.