Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlékszem (Naruhina) by:Ramen03:D

2011.08.08

  Emlékszem

Emlékszem… emlékszem arra a napra… amikor őszintén bevallottad az érzéseidet, és próbáltál megvédeni akár az életeddel is. Akkor először, éreztem olyat, amit eddig még soha.

Halkan kopogtattak az ajtón, lustálkodni akartam, de kíváncsi voltam ki lehet az ilyenkor…

- Megyek mááár! – ásítottam el magam, miközben az ajtót nyitottam – Konohamaru?

- Jó reggelt Naruto-nii! – köszön rám széles Sarutobi mosolyával.

- Mit keresel itt ilyen korán? – nézek rá, de közben a házba tessékelem, hogy a szomszédok még véletlenül se hallgassák ki a beszélgetést.

- Csak azt akartam kérdezni nem kísérsz-e el a barátnőmhöz?? – néz rám hatalmas szemekkel, hátha meg hat édes pillantásával.

- Van barátnőd? –fordulok felé majdnem kiköpve az éppen ivott tej adagomat.

- Igen! – vigyorog büszkén.

- És ki az? –pillantok rá cinikusan, mire elpirul.

- Ha elkísérsz, megtudod…

- Miért kéne kísérgesselek? – nézek rá furcsán… tényleg miért is kéne?

- Mert én leszek a következő Hokage!!! – felnevetek. Gyerekes de mégis imádnivaló, nem tudok ellenállni apró barátom kérésének, na meg kíváncsi vagyok arra a bizonyos barátnőre. A séta alatt rengeteget fecsegett nekem arról a bizonyos lányról. Lassan észre vettem egy ismerős környéket… Hyuuga birtok… futott át az agyamon…

- Naruto? Minden rendben? – nézett rám Konohamaru.

- Persze… - enyhén elpirulva léptem be és próbáltam nem Hinata-chanra gondolni. Ami elég nehéz volt… Messziről kardcsattogást ujjongás és hangos kiáltásokat lehetett hallani.

- Gyerüüünk! Haajráá!

- Már elkezdődött? – nézett Konohamaru az órájára.

- Konohamaru-kuuuun! – kiáltott messziről egy apró kislány, amint egyre közelebb ért azt hittem Hinata kicsinyített másolata áll előttem.

- Szia Hanabi! – köszönt oda ifjú barátom, majd megölelte a lányt.

- Te hogy-hogy nem vagy ott?? – kérdezte a barnahajú fiú.

- Én már be vagyok melegítve… Ni-chan épp most kezdte el a hatodik meccsét. – felelt a lány.

- Gyere Naruto! – kapott a kezem után a Sarutobi ivadék, majd a csoport elejére húzott. Amit ott láttam ledöbbentem, két Hyuuga csapott össze, annyira gyorsak voltak, hogy nem is tudtam ki küzd ki ellen..

- Gyerünk Neji-saaaan! Mutassa meg a főháznak! – kiáltott mellőlem egy idős férfi. Hyuuga Hiashi aktivált Byakugannal nézte a mérkőzést. Egy pillanatra mindenki elhalkult. Neji megkövülten állt egy helyben. Elölről egy kard szegeződött a torkának. A „ közönség” éljenezni, tapsolni kezdett. Neji mögött egy apró termetű fekete hajú lány állt… ledöbbentem…A lány nem volt más mint a Hyuuga főház legidősebb lánya… Hinata Hyuuga.

- A győztes a főház leánya….Hinata! – közvetített egy apró termetű idős úr. Neji és Hinata kezet fogtak majd mind a ketten más-más irányba indultak meg. Amint a barna hajú mellékházi kiszúrta, hogy itt vagyok felém indult.

- Naruto! – köszön rám, én pedig kezet fogok vele.

- Mi ez az egész itt Neji? – kérdezem tőle, mivel kis barátom lelépett a barátnőjével.

- Minden fél évben rendeznek egy házi bajnokságot… ezen a bajnokságon a mellékház kihívhatja a főházat egy küzdelemre… legjobbak a legjobbak ellen. – kicsit hátrafordul, hogy Hiashi úr szemébe nézhessen. Majd felém fordul..

- Ebben az évben Hiashi-san rengeteget vár el tőlem és Hinata-samatól. Úgy látszik… Hinata-sama teljesítette azt, amit az apja kért tőle.

- Mi lenne az? – nézek rá, és próbálom felfogni, amit az imént mondott.

- Próbáljon meg minél több mellékházit legyőzni… - ejti ki számára „nehéz” szavakat.

- De hát miért? – dadogok mint egy idióta... A főház és a mellékház soha nem kedvelte egymást… De ilyet kérni egy nőtől… felháborító.

- Hinata-sama kérte tőlem, hogy minden erőmet vessem be és győzzek… de figyelmetlen voltam és vesztettem.. – folytatta bús komor képpel… Együtt érző arcot próbáltam vágni, de minden figyelmemmel azt a lányt kerestem, aki majdnem az életét áldozta értem. Megtaláltam… de nem kellett volna. Az állam a földet verdeste, természetesen csak gondolatban. Hinata-chan furcsa volt. Nem az a megszokott öltözék, hanem egy teljesen fekete hacuka. A fekete felső szinte alig takart valamennyit, lapos hasa szinte teljesen kilátszott, felül egy elég mély dekoltázs, elindítva ezzel a férfiak gondolatát. Ha Ero-sennin ezt látnááá… Egy egyszerű fekete nadrág, egy sötétebb színű csizmával, ami teljesen a térdéig ért. Megfordult és immár háttal állt nekem. Hátul a derekán lévő övön két katana lógott természetesen mind kettő a hüvelyében. Jobb válla – ami szintén kilátszott – egy hatalmas pillangótetoválás virított.

- Neji? – néztem rá, ő, pedig felém fordult. – Hinata-chan mikor lett ilyen?

- Milyen? – nézett vissza az említett lányra.

- Sokkal másabb, mint régebben…

- Értem mire célzol… Tudod… Hinata-sama és Hanabi-san édesanyja, Kameko-san egy váratlan betegség során meghalt. – lesokkolt, amit mondott. – Hinata-sama nagyon nehezen tette túl magát a dolgon, teljesen más lett, rajtam és Hanabi-sanon kívül mással nem igen beszélt, szinte ki sem teszi a lábát a szobájából. – vissza néztem a fekete hajú lányra… Nem tudtam elhinni, hogy az a lány akit úgy ismertem meg, hogy mindig mosolygott… most olyan lett mint… volt barátom…

- Naruto-niii! – köszönt rám újra Konohamaru.

- Hát te meg hol voltál? – csaptam rá egyet a fejére. Ő bűnbánóan nézett rám, és próbált elbújni öklöm elől.

- Nővérkém!!! – kiáltott Hanabi-chan majd már csak azt láttam, hogy egy fekete hajzuhatag átöleli. A szívem hatalmasat dobbant, és próbáltam vissza állítani rendes ütemére, de folyamatosan gyorsult.

- Hinata-sama! – hajolt meg Neji is. Hinata felállt majd rám pillantott. Hirtelen ő sem tudott mit kezdeni, elpirult és intett egyet. Nem tudtam mit tenni biccentettem egyet felé, majd elfordultam.

- Gratulálok a győzelméhez! – fogott kezet újra a lánnyal. A fekete hajú szemei hideg pillantással Nejire szegeződtek, majd lágyan elmosolyodott.

- Mondtam, hogy tegezz! – dorgálta meg a nála idősebb fiút. Majd átölelte. Neji viszonozta az ölelést. Hanabi láthatatlan könnyeket törölgetett, Konohamaru ujjongott, én meg csak mosolyogtam.

- Hanabi! – fordult a húga felé – Mutasd meg Nanának ki a legjobb Juuken harcos! – tette rá a kezét a kisebbik vállára. Neji elsétált kislánnyal, kis idő után Konohamaru is követte őket. Csak ketten maradtunk, meg persze a tömeg.

- Hinata…chan… - próbáltam beszélni de nem jött ki hang a torkomon. Túl közel volt, túlságosan más lett, nem tudom, mit mondjak neki.

- Naruto-kun, én csak azt szeretném… hogy felejtsd el, amit akkor mondtam… - lesüti a szemeit, és nem néz rám. Megragadom a karját, és arrébb húzom. Már egy ideje sétálunk, mikor meglátom az első szobát és kinyitva az ajtót, belépek, a nyomomban a lánnyal. Leülök az ágyra, ő még mindig nem néz rám. Szeretném a mondandómat elkezdeni, de ő félbe vág.

- Nem akarok bele avatkozni az életedbe, tudom, hogy Sakura-sant szereted. Csak gondoltam kaphatok egy esélyt.. – elmosolyodik – hogy csak egy ideig melletted lehessek. Mikre is gondolok… felejtsd el! – megfordul – Én megyek, bemelegítek, mindjárt jön a következő mérkőzésem. – elindult, de keze után kaptam, a hirtelen mozdulatomtól valahogy az ágyon kötöttünk ki.

- Na..naruto-kun… - dadogott, enyhén elpirulva.

- Sajnálom, véletlen volt, de mégis jól jött! – vigyorodtam el. Valahogy lekászálódtam róla, és mellé ültem. Ő még mindig az ágyon feküdt, de még véletlenül sem fordította volna felém a fejét.

- Tudod… amikor Pain ellen harcoltam, és leszögezett akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy elvesztem… de valaki a segítségemre sietett. – ránéztem, halk szipogást hallottam felőle. Kicsit közelebb másztam, és a vállát simogattam. Hirtelen mozdulattal felült, háttal nekem. Végig simítottam a tetováláson, majd folytattam.

- Amikor elmondtad, mit érzel irántam, nem tudtam hova tenni, a dolgot… mikor Pain legyőzött téged – kicsit megmozdult, majd kezeit arcához emelte – akkor egy világ omlott össze bennem. – rám nézett, szemeiből apró könnyek potyogtak, próbált erősnek látszani, de tudom, hogy nem változott ő annyit, mint amit Neji mondott. – Talán tudod, hogy pont abban a pillanatban a kyuubi pecsét megtört. – bólintott.

- Az én hibámból… Sajnálom… - suttogott maga elé.

- Ne sajnáld… nekem kell megköszönnöm. – felkapta a fejét és kérdőn pillantott rám. – Hála neked találkozhattam az apámmal. – vigyorodtam el, és enyhén - még mindig szipogva - ő is elmosolyodott. Magamhoz vontam és átöleltem…

- Naruto-kun… - dőlt még jobban a mellkasomnak, majd hirtelen felkapta fejét, majdnem lefejelve engem. – Nekem mindjárt küzdenem kell… - és már rohant is az ajtóhoz, de még visszalépett hozzám, és egy puszit nyomott az arcomra.

- Ezt meg? – néztem rá nagy szemekkel. Ő csak elmosolyodott és futott a „küzdőtér” felé. Enyhe sokk után én is megindultam, hogy láthassam, hogy pontosan miről is van szó. Mire kiértem, Hiashi-san, és Hinata álltak egymással szemben.

- Attól, hogy a lányom vagy még nem leszek könyörületes. Bármit bevethetsz… - nézett fel Hiashi-san aktivált Byakuganjával. Én csak nagyokat pislogtam…nem úgy volt, hogy a főház a mellékház ellen küzd…??

- Kíváncsi leszek a kislány mennyire erős.. – suttogott mellettem egy idősebb Hyuuga néni.

- Úgy se tudja legyőzni a vezért! – súgta neki a másik. Erre kicsit ideges lettem, visszafordultam, ahol láttam, hogy Hinata-chan kézjeleket formáz, majd szájához emeli kezét és Uchihákat megszégyenítő nagyságú tűzgolyót fújt apja felé. Hiashi-san egy víz elemű jutsuval hárított. Hinata apró kezei a kardok felé nyúltak, de apja gyorsabb volt és lefogta a csuklóit.

- Vége.. – nézett lányára az apja. Mindenki ujjongásba tört ki. Viszont Hiashi-san ledermedten állt. Torka előtt egy éles kard húzódott végig.

- Igen apám...vége... – Hinata elemelte az apja nyakától a kardot, és helyére csúsztatta. Az árnyékklón amit Hiashi-san szorongatott egy halk pukkanással eltűnt.

- Gratulálok! – rohant oda Hanabi és Neji. Mindenki tapsolt, én boldog mosollyal az arcomon figyeltem Hinatat. Hirtelen ötlettől vezérelve megindultam felé, mikor oda értem se szó, se beszéd, magamhoz húztam és megcsókoltam. Sokan fütyülni kezdtek, de nem érdekelt. Végre meg tehettem azt, amire régóta várok. Mikor kinyitottam a szemem, felkuncogtam, Hinata nem mert senkire sem nézni, egyre jobban vörösödött és dadogott.

- Hiashi-san! – fordultam Hinata papájához – Elhívhatom a lányát egy randevúra? – általános ledöbbenés Hiashi-san elmosolyodott, majd hozzám tolta a lányát.

- Csak akkor, hogy ha ő is belegyezik. – mindenki az említett lány felé fordult. Ő felnézett rám és aprót bólintott. Újra átöleltem, majd megfogtam a kezét, és győzelem ittas mosollyal az arcomon, elkísértem Ichirakuhoz, egy Ramenre.

 

„Van első látásra szerelem? Vagy sétáljak el előtted még egyszer?” De a legszebb pillanat azaz amikor az ember rádöbben, hogy az a kincs amit mind végig keresett, egész végig az orra előtt volt… :D                                                       

   by:Ramen03

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:)))

(Kitty, 2013.01.05 19:19)

nagyon tetszett ^^ imádom a fanficeket eddig ez volt az egzik legjobb amit olvastam

^-^

(Lümy, 2012.11.18 20:00)

Ez édes volt^^
Kár,hogy nincs benne a filmben^^