Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SasuNaruSai

2012.05.19

 Éreztem ahogy a testem kezd egyre jobban fehevülni. Sai óvatosan bedöntött és az ágyra fektetett.

- Mi ez ilyen hirtelen? - Hangom halk volt miközben élveztem ahogy kényeztet.

- Semmi.. - mosolya hamis volt. Tudtam, hogy valamit mondani akar, de nem tudja úgy megfogalmazni, hogy én is hallhassam.

- Naaa.. - mosolyogva simitottam végig sápadt bőrén. Felsóhajtott majd felült mellém az ágyra.

- Holnap küldetésre kell mennem..

- Ezt nem akartad elmondani te hülye..? - bújtam a karjai közé.

- Itt nem ez a lényeg.. Ha nem megy jól, és elhúzódik akkor hónapokig nem láthatjuk egymást..

- De.. - hirtelen felpattantan és leültem vele szembe. - Mi a küldetés? - gondterhelten felsóhajtott.

- Likvidálni Uchiha Sasukét a lehető leghamarabb..

- Mi..?

- Tudtam, hogy ki fogsz majd akadni.. Ezért nem akartam elmondani.. - eldőlt az ágyon.

- D-de miért? Miért kell őt bántani? Nem csinált semmi ártalmasat Konoha számára! Sőt még Orochimarut is megölte! - dühöngve csapkodtam Sai hasát egy párnával. De ő csak meg vonta a vállát.

- Engem ezek nem érdekelnek.. Mindennél fontosabb, hogy teljesítsem a küldetésem.. - hangosan felhorkantam.

- Hogy lehet valaki akkora bunkó mint te? - álltam fel majd az ablakhoz sétálva kinéztem Konoha, most esőtől ázó szinte kihalt utcáira. Tekintetem az Uchiha birtokra tévedt ami már évek óta üresen áll. Teljesen elmerültem gondolataimban így észre sem véve, hogy a lakás tulaja - pontosabban Sai - mögém somfordál és a nyakamat kezdte harapdálni.

- Hagyd abba!

- Eddig akartad.. - hallottam, hogy halkan felmordul. Sait nem sokan ismerték, de én egy voltam azok közül akinek megmutatta az igazi énét. Az állandó morgásai és hisztijei szinte már mindennaposak voltak. Bár lehet, hogy bűn.. De van amikor elképzelem milyen lenne mással.. Pontosabban.. A volt csapattársammal..

- ..ruto?

- Te-tessék?

- Teljesen elbambultál.. - sóhajtott fel halkan, majd elhúzódott tőlem, és lehuppant az íróasztala előtti székre. - Nem kéne kiélveznünk ezt az estét míg itt vagyok?

- Ohohohh! Most már nem veszel rá semmire! Ezt elcseszted!

- Szinte sejtettem.. Mindegy.. Akkor legalább segíts pakolni..

- Rendben.. - neki is láttunk. Unottan dobálgattam ide-oda Sai ruháit és ninja felszereléseit.. Gondolataim zavarosak voltak és szinte semmit sem tudtam hova tenni magamban. Este felé járhatott már mikor neki láttam a főzésnek. Sai a fürdőben áztatta magát míg én a konyhában szorgoskodtam. Hatalmas sóhaj szakadt fel ajkaim közül.

- Mi volt ez a sóhaj? Hm? - simult hozzám hátulról Sai.

- Semmi.. Csak már fáradt vagyok..

- Értem.. Akkor dőlj le, én befejezem a sushit..

- Köszönöm.. - leheltem egy apró és fáradt csókot az ajkaira. Felálltam és szinte egyből elindultam a hálóba, hogy ott nyugodtan elterüljek az ágyon így átadva magamat az álmok világának.

 

Mikor végre felébredtem már csak egy kisebb levelet találtam az asztalon Sai írásával.

- Legalább elköszönhettél volna te barom.. - felsóhajtottam, majd idegesen túrtam szőke tincseim közé. Neki láttám a reggeli teendőknek, aztán, hogy teljen az idő felsétáltam a hokage irodához.

- Tsunade obaa- chaaan! - nyitottam be mosolyogva az ajtón majd a szőke hajú nő mellé lépve öleltem át.

- Már hányszor megmondtam, hogy ne "obaa-chan" - ozz.. - sóhajtott fel halkan bár ajkain apró és szívből jövő mosoly ült.

- Küldetést akarok! - csaptam az asztalára vigyorogva.

- Naruto.. Tudom, hogy Sai már most hiányzik, de nem küldhetlek el téged is ilyen hirtelen..

- Akkor csak itt a faluban.. Nagyon kérlek obaa-chan.. Nem bírok magammal..

- Igen.. Elég jól ismerlek ahhoz, hogy ezt tudjam.. És mégis milyen küldetést szeretnél?

- Bármi megfelel..! - mosolyomat egyáltalán nem lehetett lemosni az arcomról, míg kezeimet összefontam mellkasom előtt.

- Hát.. Végülis van itt néhány kisebb..

- Remek! - öklömmel a levegőbe boxoltam.

- Vissza kell hoznod egy macskát!

- Miiiiiiiiiiiiii?!

- Te mondtad, hogy bármi megfelel! - ajkain gúnyos félmosoly.

- Mindegy. A lényeg, hogy valamivel lefoglalom magam.. - átvettem a küldetést és megindultam a keleti kapu irányába, arra amerre utoljára láttak azt a nyamvadt macskát.

 

Élveztem, ahogy a fák között át sütő reggeli napfény gyengéden kényezteti a bőrömet.

- Ahh.. - nyújtoztam egyet és lehunytam a szemeimet majd letelepedve egy alacsonyabb fa tövébe elővettem vizes üvegemet. Hangosan kortyolgatva szinte mohón ittam, ezzel hűtve magam. Felkaptam a fejem mikor halk léptek ütötték meg a fülemet.

- Ki van ott? - pattantam fel. A látókörömbe egyből egy fehér hajú férfi lépett.

- Ehh.. Eltévedtem.. - nevetett zavartan. Hosszú köpenye félig nyitva volt a meleg miatt. Nem csodálom.. Még nekem is le kellett vennem a pulcsimat.

- Ki vagy? - szimpatikusnak tűnt, de jobb volt meg tartani a tisztes távolságot.

- Suigetsu! Üdv! - sétált kicsit közelebb és egyből felém nyújtotta kezét.

- Hülye Suigetsu! - egy vörös hajú lány fejbe vágta a fehér hajút mire az a váratlan ütéstől el terült a földön.

- Kariin! Megint kezded? Azt hittem Juugo világosan megmondta neked, hogy hagyd ezeket abba! - nem akartam, de muszáj volt nevetnem a furcsa páros veszekedesén.

- Ez egyáltalán nem vicces! - fordult felém a lány miközben mögötte Suigetsu a "Baka" szót formálta ajkaival, ujjaival a Karin nevűre mutogatva. Újból nevetnem kellett mire a vörös megfordult és egy újabb pofonnal ajándékozta meg Suigetsut.

- Ha ezt Sasukénak elmesélem!

- Úgyis nekem fog hinni! - felkaptam a fejem. Nem.. Nem lehet! Hogy ők ismerik..

- Bocsi.. De azt mondtad Sasuke? - Karin tekintete a fejpántomra csúszott.

- Áh.. Vagy úgy.. Te is Konohai vagy, mint ő..

- Hol van most? - szívem vadul vert a neve hallatán.

- Oi! Csak nyugalom! - intett le mosolyogva Suigetsu. - Most nincs velünk, de este találkozunk vele..

- De nekem vissza kell mennem a faluba..

- Akkor.. - már csak egy ütést éreztem a nyakamon mielőtt elálujtam volna.

 

- Ne mááááár! Karin..

- Sasuke szólj rá!

- Hn..

- Mint két hatalmas gyerek..

- Sasuke az élen! Na de Karin ezt most miért kaptam?

- Mert egy bunkó paraszt vagy! Neeeeh.. Sasuke.. - lassan nyitogatva a szemeimet szinte röhejes látvány terült elém. Suigetsu egy számomra még ismeretlen - szinte már - narancssárga hajú férfivel beszélgetett. Karin levéve szemüvegét Sasukéhoz bújva próbálta levenni a fekete hajút a lábáról.

- S-sasuke..? - hangom halk volt és remegett, mikor felmértem a köztünk levő távolságot.

- Felkeltél dobe? - emelte rám tekintetét. Koromfekete szemei megvillantak az aprócska nappali szerűség homályában. Mellkasa fedetlen volt míg a legmagasabb férfi a hátát kezdte kenegetni valami kenőccsel.

- I-igen.. De te?

- Jobb volt míg aludt.. Addig legalább nem zavart téged Sasuke! - fújta fel Karin az arcát miközben Sasukéhoz dőlt.

- Elég Karin.. - Sasuke hangja vészjósló volt amit a lány is megérzett majd félve bújt vissza a nevető Suigetsu mögé.

- Gyáva nyúl! - Suigetsu felém fordult. - Sajnálom, hogy olyan erősen ütöttem.. - vakargatta meg a tarkóját.

- S-semmi gond de.. Hol vagyok?

- Valahol Homok falu közelében.. - sóhajtotta el magát Sasuke kicsit előrébb dőlve ezzel hagyva, hogy - most már - Karin bekösse a hátán lévő sebet. - Köszönöm.. - kicsit hátrébb dőlt ezzel az én szemeimbe nézve. - Nem jössz ide dobe? - hivogatott magához ujjával.

- Inkább tartom a tisztes távolságot! - nevettem el magam, és kezdtem érezni ahogy oldódik a hangulat.

- Ne kéresd magad.. - lassan felálltam és óvatosan lehuppantam mellé. Karin duzzogva elfordult míg Suigetsu lassan nyújtózkodva felállt, majd felhúzva magával Karint és a másik férfit is, az idilli némáságban kisétáltak.

- Mit szeretnél Sasuke? - fordultam fele mosolyogva míg ő lassan egyre közelebb hajolt.

- Téged dobe.. - éreztem ahogy a forróság teljesen elönti az arcomat. Képtelen voltam bármit is válszolni, egyszerűen csak lehunytam a szemeimet és visszacsókoltam ahogy megéreztem ajkait a sajátjaimon. Karommal szorosan átfontam a nyakát és hozzásimulva dőltünk el a földön.

- Sosem gondoltam volna.. Hogy meleg vagy dobe..

- É-én nem vagyok meleg teme! - ültem a csípőjére, miközben kezeimmel óvatosan megtámaszkodtam a mellkasán.

- Persze hogy nem dobe.. - egyik ujjával lassan végig simított az ágyékomon, mire testemen egy remegés hullám futott végig. - De azért nem lököd el a kezem.. - kuncogott fel. Hangjában hallottam az irántam érzett megvetését, de valami más is feltűnt mellette.

- Nem gondolod, hogy az miattad van ostoba? - morogtam lihegve, mivel ujjai helyett immár kezével simogatott tovább, szinte játékosan besimítva a nadrágomba.

- Miattam? Hisz nem mást szeretsz dobe? - szabad keze a tarkómra fonódott ezzel lehúzott magához és végig nyalt az ajkaimon.

- Én.. E-engedj el! - szinte azonnal legurultam róla. Szemeimmel mereven a padlót bámultam miközben Sasuke is lassan felült.

- Idegesítő vagy usoratonkachi..

- Nem.. Sasuke én.. - kezeimbe temettem az arcom. Jó volt újra látni őt, de mégis fájt, hogy előttem ül, de én nem érhetek hozzá.

- Meg van kötve a kezed dobe? - kezével - ami pár perccel ezelőtt még olyan finoman simogatott - most a hajamba túrt.

- Ugyan! - legyintettem egyet majd zavartan nevetgélni kezdtem. Szemeit az enyémbe fúrta, amitől vadul kalapálni kezdett a szívem. Fekete íriszei még mindig hűvös csillogtak, bár a gyengédség amit - általában csak én vettem észre - is ott kavargott az éjfekete szemekben.

- Tudod.. Csak egy szavadba kerül és ugranék érted.. De amíg ezt nem akarod magadnak is belátni.. Addig nem tehetek semmit.. - odahajolt hozzám majd egy gyengéd csók után kisétált a szobából. Könnyeim hangtalanul indultak meg, szinte akaratom ellenére. A tény, hogy Sasuke ugyan azt érezheti mint én.. Na meg az, hogy Sait sem akarom megbántani még több könnyet csalt a szemeimbe. Ilyen gyenge lennék? Nem! Én Sait szeretem, de ha Sasuke vágytól elködösült tekintetére gondolok.. Már is zakatolni kezd a szívem és legszívesebben a karjaiba bújnék és nem engedném senkinek hogy hozzá érjen ahhoz ami az enyém!

 

Elaludhattam.. Már csak annyit éreztem, hogy valaki a hátán cipel. Amint kinyitottam a szemeimet Konoha határát pillantottam meg. Abban a pillanatban leugrottam a "szállítóm" hátáról. Sasuke bosszúsan fordult felém.

- Mit keresünk itt?!

- Haza hoztalak dobe.. - szemei szomorúan villantak meg.

- Na de.. A többiek? Karin meg Suigetsu?

- Ők rám várnak abban a vendéglőben..

- Sasukeh.. - szemeimbe újból könnyek gyűltek és szorosan megöleltem volt csapattársamat. - Gyere haza.. Ne hagyj egyedül..

- Ott van még Sakura meg a többiek.. És ott van még Sai is.. - karjaival lassan átfonta a derekam míg állát a vállamra fektette. Nőtt.. Nem is keveset, mióta utoljára láttam..

- De ők.. Ők nem te vagy.. Én azt akarom, hogy örökre maradj mellettem..!! - szinte már görcsösen kapaszkodtam meg fehér felsőjeben. - Kérlek teme..

- Nem tehetem.. Hidd el.. - felsóhajtott majd folytatta. - Fontos vagy számomra.. Fontosabb mint bárki más.. De van egy feladatom amit be kell, hogy fejezzek..

- Akkor.. Legalább estére maradj.. - ajkaimat a füléhez emeltem. - Legalább ma este hagy érezzem, hogy valaki tényleg szeret.. - egyik kezével végig simított a fenekemen mire jólesően megremegtem.

- Te egy igen problémás ember vagy Naruto.. - lehelte a fülembe. Hangja lágy volt, kezeiben biztonságban éreztem magam. - Rendben.. Ezen az estén csak a tiéd vagyok.. - egy aprót bólintva ragadtam meg a kezét majd lassan elsétáltunk a mostani lakhelyemig, majd beosonva, magunk után halkan kattant a bejáratiajtó zárja.

- Legalább senki nem vett minket észre.. - sóhajtottam el magam miközben húztam volna el a kezem Sasuke végig simított az oldalamon. - V-várj még egy kicsit! - fordultam felé, de ő az ajtóhoz szorított, csupán a szemei segítségével.

- Egy kicsit? - oldalra döntötte a fejét, haja mókásan bukott előre amin nevetnem kellett.

- Csak egy kicsit.. Utána elkaphatsz.. - sunyi mosoly kúszott ajkaira miközben én besétáltam a konyhába, feltettem egy teát forrni majd visszafordultam felé.

- Ki akarsz ütni a teáiddal? - lépett elém közben karjaival az oldalamat simogatva.

- Hmm.. Nem rossz ötlet.. Legalább itt maradsz.. - szemei megvillantak míg a tekintetemet fürkészte. Lassan hajolt hozzám, a várkozás szinte már őrjített, de tudtam.. Nem akarja elsietni.. Ki akarja élvezni minden percét pont úgy mint én..

- Vége a türelmi időnek dobe.. Lejárt az időd.. - lágyan megcsókolt én pedig mohón kaptam az ajkai után. Felültetett a konyhapultra. Lábaimmal szorosan átfontam a derekát, míg hagytam, hogy nyelvével utat törjön a számba. Kezeimmel elkezdtem róla lehúzni a felsőjét, majd hanyagul a földre dobtam az anyagot. Ujjaimat végig húztam izmos hátán a gerince vonalában amitől megremegett.

- N-nn.. - hangosan lihegve szakadtam el tőle, ő viszont már húzta le rólam a pulcsimat és a trikómat is.

- Még leállíthatsz dobe.. - ahogy végig nyalt a nyakamon egy hatalmasat dobbant a szívem. Nem.. Innen már nem fordulok vissza..

- Leállítani? - suttogtam az ajkaiba, kezeimmel átkaroltam a nyakát. - Ugyan Sasuke.. Nem riadok vissza.. - végig nyaltam csodás ajkain. - Egy kis fájdalomtól.. - kuncogtam fel, míg ő a karjait átfonta a fenekem alatt. Lábával elzárta a gázt és rutinosan a háló felé indult meg, közben el nem szakadva ajkaimtól.

Óvatosan fektetett az ágyra, ajkaival egyből a nyakamat kezdte kényeztetni míg kezével besimítva a nadrágom alá, a boxeremen keresztül kezdte dörzsölgetni a ferfiasságom. Szívverésem egyre gyorsult, légzésem egyre szabálytalanabb lett ahogy folytatta. Nyelvével a mellbimbómat kényeztette, míg remegő kezeimmel a hajába túrtam ezzel felhúzva őt egy csókra.

- K-kérlek.. Érints meg.. - lehelletem szinte kisebb pára felhőként lebegett közöttünk.

- Szeretnéd ha a számmal érintenélek meg? - perverz mosoly ült ki ajkaira. Bólintva egyet lehunytam a szemeimet, és hagytam, hogy lerángatva rólam a nadrágot és a boxert teljesítse amit kértem. Először csak óvatosan szinte pajkosan nyalt végig a férfiasságomon, majd ezt megunva a szájában kezdte el mozgatni. Nem tudtam tovább uralkodni magamon, hagytam, hogy több nyögés szakadjon fel ajkaim közül.

- Mégh..! - utasítottam, bár saját hangomat szinte elnyelte a szoba csendje és Sasuke néhány sóhaja. Felkuncogott és kicsit gyorsabban folytatta, mint eddig.

- E-elmegyekh.. - nyögtem közben kezemmel a hajába markolva. Testem szinte egyből ívbe feszült és remegve élveztem el.

- Ez gyors volt dobe.. - könyökeivel a térdeim mellett támaszkodott, miközben szája széléről lenyalta élvezetem váladékat.

- N-nem is.. Igaz.. - zihálva húztam magamhoz. Megcsókoltam közben pedig magam fölé húztam. - Hadd csináljam én is neked.. - súgtam az ajkaiba mivel már láttam rajta, hogy türelmetlen.

- Lássam mit tudsz dobe.. - húzta félmosolyra az ajkait. Felkuncogva nyaltam végig a nyakán, majd lejjebb csusszanva a bordái mentén kezdtem csókolgatni gyönyörű hófehér bőrét.

- Csakhogy.. Tuddh.. - beletúrt a hajamba és felrántotta a fejem. - Ezt senkinek.. Nem hagytam még..

- Értettem.. - kuncogtam fel, majd apró pocakjára fordítottam a figyelmem. Végig nyaltam rajta ami egy jóleső sóhajt csalt ki belőle. Tudom, hogy utálja a pocakját, de egyszerűen..

- Írtó cuki.. - csókolgattam továbbra is medencecsontjait.

- N-nem cuki..! - kapta fel enyhén vörösen a fejét.

- De igen.. - mosolyogva lehúztam róla a nadrágját amit egyből követett a boxer is. Immár én kezdtem őt kényeztetni. Nyelvemet végig húztam a férfiasságán, ami szinte minden mozdulatomra keményedett. Gyengéden szívogatni kezdtem a merev 'vesszőt amitől ő egyre hangosabban kezdett zihálni. Kezével görcsösen megmarkolta a tincseimet és rántott fel magához.

- Elég volt.. Már nem bírom ki.. - visszadöntött az ágyra, és szinte egyből belém hatolt férfiasságával. Szemeimbe apró könnyek gyűltek amit elkezdett lassan lecsókolgatni a bőrőmről.

- Fáj.. - lihegtem halkan.

- Szóval enyém az első alkalmad? - mosolyogva csókolta meg a homlokom miközben nem mozdult.

- Cs-csak rád vártam Sasukeh.. - szorítottam a párnába a fejemet.

- Lazíts kérlek.. Ez nekem is fáj.. - nyögte kissé fájdalmasan. Aprókat bólogattam és megpróbálva ellazulni koncentraltam Sasuke gyönyörű testére.

- Annyira vágytam már rád.. Sasuke.. - kezeimmel átkaroltam a nyakát és lehúzva őt magamhoz csókoltam meg. Kezeivel megtámaszkodott a fejem mellett, míg csípőjét lassú mozgásra kényszerítette. Mikor elszakadtam ajkaitól fájdalmasan felnyögtem.

- Lassanh.. - haraptam meg a nyakán feszülő hófehér bőrt.

- Értettemh.. - kissé lassabban és óvatosabban folytatta. Ajkait szorosan az enyémre tapasztotta, nyelvével végig nyalt az én nyelvemen. Kezeimmel végig simitottam a hátán, közben körmeimmel a bőrét karmolásztam. Lábaimat kissé feljebb emelte és éreztem ahogy teljes férfiasságával belém hatol.

- Ahh.. Sasukeh.. - miközben felült húzott maga után, ezzel könnyen az ölébe ültetve engem. Sasuke szinte teljesen kitöltött, a forró és kellemes érzés szinte teljesen elvette az eszem. A fájdalomra sem koncentrálva karoltam át a nyakát és lassan mozogni kezdtem Sasukén.

 

Másnap reggel a hajnali napsugarak fényesen simitottak végig a testemen. A mellettem levő hely üres volt amitől könnyeim megindultak.

- Miért hagytál itt? - szinte zokogva borultam el az ágyon.

- Ki mondta, hogy itt hagytalak? - sétált ki a fürdőből Sasuke. Csípőjén egy kisebb törölköző. Egyből felugrottam és oda rohanva hozzá átöleltem.

- Azt hittem csak úgy.. Köszönés nélkül itt hagysz.. - bújtam hozzá egyre közelebb.

- Szerinted képes lennék rá? - harapta meg a fülemet. - De amit teszel az bűncselekmény..

- Micsoda?

- Nem rejtegethetsz egy missing nin-t.. - lehajtottam a fejem.

- Tudom.. - kezeimmel végig simitottam gyönyörű mellkasán. - Szeretlek Sasuke..

- Én is szeretlek.. - csókolta meg a homlokom.

Lassan mindketten elkészültünk. Bármennyire is nem akartam muszáj volt elengednem Sasukét. Kezei szorosan a derekámon, ajkaival szenvedélyesen csókolt.

- Annyira hiányozni fogsz..

- Még találkozunk.. - suttogta a fülembe, majd hátat fordítva nekem elindult az erdő felé. Könnyeim záporként kezdtek el hullani. Tudtam, hogy látni fogom még.. De a távolság már most meg őrjít.. Tudom.. Sai sosem fogja elkapni Sasukét.. És sosem fog felérni hozzá..

Várni fogok rád.. Sasuke..