Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15.fejezet :D

2011.09.13

 15.fejezet: Rájöttél már?

 

 

Vasárnap délután 15:00 Twysti utca

 

-         Biztos jó ötlet ez Konan? – kérdezte Ino, miközben a Hyuuga család hotelja felé tartottak.

Sakura, Tenten és Temari némán ballagtal a két lány mögött. Az idő vészjósló volt. Rengeteg esőfelhő volt az égen, és már most lehett hallani a távolabbi mennydörgéseket.

-         Biztos nem lesz dühös? – kérdezte Saku enyhe fázis késéssel.

-         Nem hiszem! – válaszolt Konan. – Ha csak nem lázas betegen fekszik otthon… - nevette el magát.

 

A hotelban:

 

-         Gratulálok! – vette hátára Neji az idősebb Hyuuga lányt. Csak te tudod így eltörni a bokádat! – fújtatott egyet.

-         Hát kösz! – szisszent fel Hinata a hirtelen jött fájdalomtól. Neji csak letette az ágyra majd kiosont a szobából, mikor észre vette, hogy húga elaludt. Kint a lift ajtó halk kattanással jelezte, hogy elérte a 8. emeletet.

-         Most pontosan nem tudom melyik szoba az övé, de bekopogok ide... – Konan már nyúlt is volna az ajtó felé, de az kinyílt. Neji döbbenten pislogott az öt jelen lévőre. Konan szintúgy felfigyelt az ajtóban álló Hyuuga fiúra.

-         Szia Neji! – köszönt döbbenten Konan!

-         Szia! Hát te? – ölelte meg a lányt, majd a többieket is köszöntötte. – Én is kérdezhetném ezt! – rázta meg mosolyogva a fejét Konan.

-         Hinához jöttünk! – kurjantott Ino.

-         Halkabban Ino! – szidta le a szőkét. – Hinata alszik. Bár lehet, hogy ezután felébred…

 

Az öt lány Neji vezetésével elindult Hinata hálószobája felé. Amint benyitottak, sötétség fogadta őket. Az ágy közepén valaki halkan szuszogott.

-         Hát azt hiszem az lenne a legjobb, ha valaki itt maradna vele, a többiek meg segítenek kitölteni nekem a sulis papírokat.- suttogott Neji.

-         Maradjon Sakura! Amúgy hozzánk fogsz járni? – fordult a fiú felé Konan.

-         Jah, de segítsetek, mert egy mukkot nem értek a papírokból…- minden szem Sakurára szegeződött.

-         Legyen, maradok! – egyezett bele. A többiek kisétálta.Ino még egy ideig nyafogott, hogy nem ő maradhatott, de egy idő után ez is elhalkult. Sakura - jobb dolga nem lévén – felkapcsolta az asztali villanyt és körbe nézett a szobában. Az érmes szekrény teljesen lekötötte a figyelmét.

-         „Korcsolyabajnok? Csoda szépek! Soha nem gondoltam volna, hogy Hinata műkorizik.” – gondolta magában majd tovább sétált. Végig nézett a polcokon elrendezett képeken, de leginkább egy fotó fogta meg, az utolsó, amin két kb. egy 4 és egy 6 éves kislány ült egymás mellett, mosolyogva és a fotós felé integetve.

-         Most már értem! – kiáltott fel a rózsaszín, amire már Hinata is felkelt.

-         A fenébe! – kiáltott fel és a bokájához kapott.

-         Sajnálom Hinata! Nem akartalak felkelteni! – mentegetőzött Sakura.

-         Semmi gond! – Hinata fájdalmas mosolyra húzta a száját.

-         Hogy törted el? – nézett a fekete bokájára Saku. Hinata zavartan a tarkóját kezdet vakargatni, majd felnevetett.

-         Leestem a lépcsőn… -Sakura is elmosolyodott, majd a még mindig kezében lévő képre bámult.

-         Megtaláltad? – mosolygott rá Hinata bal lábát felhúzva, majd rátámasztva az állát.

-         Amikor ránéztem a képre egyből beugrott!

-         Mi is? – nézett rá fekete.

-         Mi kiskorunkban a legjobb barátok voltunk, csak mi…

-         …elköltöztetek, én meg itt maradtam és folytattam a korcsolyázást. – fejezte be a mondatot Hinata. Pár perc csend telepedett rájuk. Majd Hinata megszólalt.

-         Emlékszel még, hogy találkoztunk? – Sakura felnevetett majd mosolyogva mesélni kezdett:

-         A játszótéren három 10 éves fiú kötött belém, élvezve, hogy még kicsi vagyok. Aztán megjelentél te – felkuncogott – és szó szerintem kék-zöld foltokat hagytál rajtuk!

-         Tehetek róla, hogy a vízibomba festékkel volt töltve? – röhögött Hina.

-         Amikor a suliba jöttem nem is gondoltam volna, hogy te is itt leszel! – nevetett Saku – Emlékszel? Meg próbáltál meg tanítani korizni.

-         Igen emlékszem! De egyáltalán nem ment.

-         Jól van na! – nevetett a rózsaszín. – Amúgy honnan szedted az a cseresznyevirágot?

-         Milyen csereszny… ja, hogy azt! Dei’től kaptam. A hajamba tűzte, de nekem nem állt jól. Amikor felismertelek még jól is jött.

-         Azért a többiek eléggé ledöbbentek, és én sem tudtam, hogy mi van? – Sakura Hinatára pillantott, aki mereven a bokáját nézte.

-         Hogy lehetek ilyen béna? – dőlt hátra az ágyán.

-         Bejöhetünk? – kopogott az ajtón Temari.

-         Gyertek csak! – szólt ki Hinata.

-         Taktikai tanácsok kellenének a tánchoz, csak az a baj, hogy te most nem tudsz táncolni.. – ült le az ágyra Konan.

-         Azért innen még tudok magyarázni!- vigyorgott sátánian. – Nyújtsatok! Aztán induljon a zene!

-          Amúgy milyen volt tegnap a szőke hercegeddel? – nézett Hinatára Konan, mire a lányok csak nagyokat pislogtak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.