Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. és 7.fejezet

2011.09.13

 6. Balhé…

- Tenten légysziiii! – kérlelte Ino már vagy 20 perce szegény lányt.

- Ha bele egyezek, abba hagyod?- kérdezte gondolkodás nélkül.

- IGEN!- kiáltotta a szőke.

- Jó, legyen. – sóhajtott a barna.

- Yuppiiii! Imádollak! – nevetett Ino.

- Amúgy Ino… - kezdte Temari – Miért akarsz ennyire táncolni?

- Azért, hogy ne égjek le Hinata Hyuuga előtt. – válaszolt a kérdezett.

- Oh, te jó ég! – kiáltott Sakura.

- Mi a baj? – kérdezte a többi lány egyszerre.

- Az ott szemben nem Sasuke és Naruto? – kérdezte a rózsaszín.

- De igen, az meg az Akimichi banda. – suttogta Tenten. A lányok közelebb osontak, hogy hallják, mi történik.

- Nos Uzumaki, Uchiha… miben egyeztünk meg? Ha még egyszer a környékünkre tévedtek mit kaptok? – kérdezte öklét rázva a bandavezér. Akimichi Chouji.

-  Mióta a tiétek? Rá van írva? – feleselt vissza Sasuke a kétszer nagyobb srácnak. Hiába volt bátor, mondatát egy igen erős pofon díjazta.

- Uzumaki, te is kérsz? – lengette meg öklét Naruto előtt, aki éppen barátját próbálta felsegíteni.

- Hé ti!- állt elő Temari a fal mögül, ahol a többi lánnyal elbújtak – Mit képzeltek magatokról?

- Nocsak, nocsak! A kis Sabaku no kislány… - kuncogott fel gúnyosan a dagadék. – Az öcséidet hol hagytad? – kérdezte miután Temari elé sétált és a falhoz nyomta.

- Mit akarsz ott te hájpacni? – szólalt meg Chouji mögül egy hang, mire a szőke lány kinyithatta volna a szemét, a dagi már a földön feküdt. – Jól vagy? – kérdezte egy aggódó hang tőle.

- Persze köszönöm! – hálálkodott a lány – mint kiderült – Uchiha Itachinak.

- Hé öcskös! – szólította meg öccsét Itachi – Jól elbántak veled! – kuncogott fel. A többi lány is elő merészkedett majd mind Temari köré gyűlve beszélgettek. Most már mindenki megnyugodhatott az Akimichi banda lelépett, miután összeszedték ájult vezetőjüket.

- Jobb lenne ha bemennél a kórházba. – állt Sasuke elé a bátyja. – Vagy inkább apához vigyelek? – vigyorgott öccsére.

- Csak azt ne! Egész nap hallgathatom, hogy mennyire felelőtlen vagyok. – tiltakozott a kisebbik Uchiha.

- Csak vicceltem gyere, elkísérlek! – sóhajtott mosolyogva Itachi.

- Köszi! Nah sziasztok! – köszöntek el mindketten.

- Hali!

- Lányok, ti meg vagytok? – kérdezte Naruto.

- Persze, mi megvagyunk, még jó hogy Itachi itt volt. – válaszolt Saku.

- Szerintem Naruto, jobb, ha te is elhúzol, mielőtt visszajönnek. – pillantott aggódva a szőkére Tenten.

- Igazad van, szerintem is megyek, amúgy is dolgom van. Sziasztok! – köszönt el a fiú majd kifordulva sarkon eltűnt.

- Ez durva volt. – emelte fel a fejét Ino.

- Igaz, menjünk mi is, nem akarok még egyszer találkozni azzal a nyomorékkal. – remegett meg kicsit Tema. A lányok a tanácsot megfogadva, elindultak Tenten házához, hogy egy kicsit gyakoroljanak a következő táncóráig.

7. Találkozás… muszáj visszaemlékeznem?

Este 8 óra. Az emberek szinte nyüzsögtek a mozi előtt, ez csak természetes, hiszen a legújabb Harry Potter film jött ki, amire rengetegen kíváncsiak. Köztük az Akatsuki vezetője is. Mikor már sikeresen bejutott, egy régi ismerősbe futott bele.

-         Hát te? – mosolyodott el a fiú mikor meglátta a felé sétáló lányt.

-         Szia Kiba! – mosolygott a lány, majd egy puszit nyomott a barna hajú srác arcára – Gondoltam megnézem a legújabb HP filmet.

-         Mióta vagy te fanatikus rajongó? – vigyorodott el a fiú. – Figyelj csak! Nincs kedved feljönni hozzám film után?

-         Eltaláltad! Nincs kedvem! – vágta rá morcosan a lány, majd elindult 2-es terem felé.

-         Ugyan már cica! Az régen volt, én már el is felejtettem! – kiabált utána. Hinata csak csöndesen kezében popcornnal és colával, bement a terembe, majd elfoglalta neki szánt helyét és várta a filmet. Mielőtt a film elkezdődött volna még visszaemlékezett a 2 évvel ezelőtt történt esetre.

„ Egy fekete hajú lány futott az utcán, éppen a válogatott kézi csapat meccsére sietett, hátha elkapja barátja bravúros védéseit. Mire odaért lányok tömkelege visítozott egy-egy lövés láttán. Bokája duzzadt volt és biztosan fájhatott a megerőltetéstől, de őt nem érdekelte. Előre verekedte magát a tömegben, hogy jobban láthassa szerelmét.

-         Hajrá Kiba! – üvöltötte le a lelátóról. Az említett fiú csak felnézett, szemeivel megkereste a lányt és intett neki. Fél idő. Hinata lefutott az öltözőhöz, fél úton még elkapta, hogy a pompon csapat most megy ki egy újabb biztatásra.

-         Szia! – köszönt pirulva lány. Miután meglátta barátját félmeztelenül.

-         Szia! Milyen voltam? – kérdezte a lányra sem nézve.

-         Nem tudom… sajnálom kb. 5 perce értem ide. – suttogta a lány és lehajtotta a fejét.

-         Ah, értem, úgy látom neked fontosabb a kori, mint én. – jelentette ki nemes egyszerűséggel a fiú, majd kisétált a megszeppent lány mellett.

-         Kiba… - suttogta a lány.

Visszament a lelátóra, ahonnan tökéletesen látta az eredményt Kibáék vezettek 12-11 –re. A meccs a vége felé közeledett és az állás döntetlen volt. Az ellenfél csapatnál volt a labda. Kibán múlt, hogy az állás így marad vagy vesztenek. Ekkor a bíró lefújta a meccset. Vége volt. Egyik csapat sem ujjongott, csak a lelátón sikítozó lányok adták tudtára a fiúknak: „ügyesek voltatok”. Hinata kisétált a csarnok elé. Kiba késett. A fekete, elindult az öltöző felé, hátha barátja még ott van.

-         Mondtam már! Nincs barátnőm, így simán feljöhetsz este. – lehetett bentről Kiba hangját hallani, amint éppen egy pompon lánnyal flörtölt.

-         Rendben! – egyezett bele kuncogva a lány majd elfutott. Hinata nem hitt a fülének. Próbálta elhitetni magával, hogy rosszul hallotta, de akárhogyis próbálkozott nem sikerült.

-         Szia cica! – köszönt Kiba amikor meglátta az ajtó előtt ácsorgó lányt. Ekkor egy pofon csattant az arcán. – Ezt miért kaptam? – kérdezte meglepetten.

-         Nincs barátnőd? – kérdezte fagyosan Hinata – Akkor én mi vagyok? Egy játékszer?

-         Honnan veszed ezeket? Biztos fáradt vagy a verseny után és sajnálom a fél időben tör… - de nem tudta befejezni a mondatát Hinata keze újra az arcán landolt. Immár erősebben.

-         Ide jöttem – kezdte egyre jobban elcsukló hanggal – csak azért, hogy drukkolhassak neked, a versenyemen elestem, a bokám felduzzadt. Rohadtul fáj, és mégis itt vagyok! – kiabálta sírva. Kiba megszólalni sem tudott. Csak lehajtotta a fejét. – Ez már a harmadik eset volt Inuzuka Kiba! Most végeztünk! – mondta erőteljesen a lány és eltrappolt. „

-         Igen és ezután minden nap bocsánatot kért tőlem, majd megegyeztünk, hogy barátok maradunk. Ezért nem jó, ha az embernek idősebb barátja van. – gondolta magában a lány, de be kellett fejeznie mivel kezdődött a film.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.