Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1.fejezet :D

2011.08.21

 1.fejezet: Kezdetek…

 

Villámként csapódtál az életembe, majd mint egy füstfelhő már el is párologtál, később ismét felbukkantál…pokollá téve mindent ami eddig egésznek mondható volt.

 

-         Mi a fészkes fenének kell ilyen korán lennie ennek a szarságnak…. – morogtam magamban miközben már kitudja hanyadszorra próbáltam kimászni az ágyból.

-         Uram! El fog késni ha nem siet. – lépett be komornyikom az ajtón, és pár ruhadarabot – feltehetően egy inget és egy farmert – helyezett a szekrényem tetejére. A szobámban teljes káosz uralkodott, minden felé dvd-k, szétszórtan egy-egy manga. Ágyamon, ami a szoba közepén állt, szinte halmonyi pc játék pihent. A könyves polcaim, szinte már nem is voltak könyvesnek mondhatóak…az összes könyv valamerre egy másik komódon esetleg a kanapémon hevert.

-         Jól van Tanaka…én is tudom, mindjárt megyek…- morgom hangosan mire az őszes hajú komornyik egy meghajlással távozik. Végre sikerrel kimásztam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Még nem is sejtettem milyen malőrt szervezek magam ellen.. – Mi a franc!? – A tükörben egy fekete szempár pillantott vissza rám, halvány táskákkal a szempillák alatt. Fekete hajam szinte csomókban ragadt össze, amitől frászt kaptam. – Hn… - mondtam ki első gondolatom. A hajzselémért nyúltam amivel egyből javítottam a helyzeten.

-         Mindjárt más…- arcom mellett lazán futott végig két tincs, hátul pedig szinte felfelé hasítva a levegőt – meredtek az ég felé. Meglehetősen nehezen jutott el az agyamig, hogy már öltöznöm is kéne, ha nem akarom le késni a mai próbát, és még jó benyomást is szeretnék kelteni a leendő partneremre.

-         Sasuke-san! Készülődjön, mert tényleg el fog késni, és gondolom a menedzserével is beszélni szeretne még. – morcosan caplattam ki a szobámból, egyenest ki az udvarra, ahol rögtön már a limuzinomba is pattantam, miközben próbáltam a családom címerével ellátott nyakkendőmet meg kötni.

-         Úrfi! – szólt hátra sofőröm. – Útközben megállunk valahol?

-         A helyi virágárusnál, rég nem láttam a menedzserem! – mosolyodtam el. A zene halk ütemmel tombolt a limuzin hátsó felében.

-         És most következzem Uchiha Sasuke Scenario című száma…Jó szórakozást! – hallatszott a rádióból, mire az elől ülő férfi egy kicsit hangosabbra vette a zenét. – Így jó lesz uram? – kérdezte tőlem.

-         Tökéletes…- sóhajtottam, saját szüleményemet hallgattam, miközben jó kedvvel hunytam le szemeimet. Az autó épphogy befékezett, mikor felébredtem.

-         Sasuke-sama! Ébredjen… Megérkeztünk a stúdióhoz.

-         Köhhszönöm… - ásítottam. Beljebb sétáltam, egy hatalmas kétszárnyas ajtó mögül már rég hallani lehetett az első még gyakorló akkordokat. Bíztam benne, hogy a kedves menedzserem nem valami hisztis dívát talált mellém, akivel szinte lehetetlen együtt dolgozni. Végülis meg untam az ácsorgást és kinyitottam az ajtót. A szemem elé egy 500 ülőhelyes kis színpad tárult. Lent már egy lány táncolt és elég fülsiketítően énekelgetett.

-         Jó reggelt Sasuke! – köszönt rám édes mosolyával és lágy levendula tekintetével menedzserem.

-         Jó reggelt Hinata! – léptem közel hozzá és kezet fogtam vele. – Csinos vagy! – bókoltam megjelenésének, mivel szinte sohasem látni miniszoknyában, és egy szál topban. Magas sarkú és kedvenc notesze nélkül meg pláne nem.

-         Kö-köszönöm…- pirult el. Kicsit félénk és érzelgős, de ha valamibe bele éli magát akkor az úgy is lesz. Sokat köszönhetek neki. Szinte az egész énekesi karrieremet ő alakította olyanná ami nekem és a rajongóimnak is megfelel. – Ő ott lent Haruno Sakura. A női pop lista élén áll… Remélem jól kijöttök majd. – elsétált mellettem miközben én is követtem őt, néha-néha lábait megbámulva. Bár soha nem voltam az a tipikus csajozós fajta, volt amikor én is rá kaptam egy-egy szép idomra amin büntetlenül legeltethettem a szemeimet. A színpadon táncikáló lánynak már messziről irritálóan rózsaszín haja volt, mellé párosult teljes zöld szerelése, ami testéhez simult, nagy bánatomra semmit sem kiemelve.

-         Kisasszony kérem! – emelte meg hangját a menedzserem miközben megállt mellettem.

-         Máris! – rikkantotta a rózsaszínke, és egy idétlen vigyorral landolt előttünk. – Haruno Sakura vagyok! Nagy példaképem vagy Uchiha Sasuke-kun! – hajolt meg előttem, mire én egyre kínosabban kezdtem érezni magam.

-         Köszönjük hogy ide fáradt! Én Hyuuga Hinata vagyok, Sasuke menedzsere! – emelte kezét a szemben lévő lány felé, mire az felkapta fejét és eléggé szúrós tekintettel kezdte méregetni Hinatat.

-         Nincs mit… - kicsit flegmán a szája elé emelte kezét, miközben ásítást imitált. Hinata leengedte a kezét, és egy kicsit mögém lépett.

-         Öhm…- köszörültem meg a torkom – előre közlöm én nem dolgozom dívákkal. Ha valami nem tetszik ott az ajtó…- feleltem saját stílusomban. Hinata egy hálás mosolyt küldött felém, mire egy halk dallam szólalt fel szoknyája zsebéből.

-         Ez a bátyám lesz, kérlek titeket, kezdjétek meg átbeszélni a videoklip lényegét, míg én ezt felveszem… -  apró fordulattal hátra arcot csinált – Moshi-Moshi…. – a többi dolgot már nem hallottam, de egy élénken csillogó zöld szempár már egyre jobban frusztrált.  Nem nagyon készítettem eddig duettet, nem vagyok az a tipikus társasági ember sem…Mint a családomban szinte senki. Az Uchiha család egy nagy hírnevű rokonság, amiben dögivel vannak híresebbnél-híresebb egyének. Nincs olyan ember az utcán aki ne halotta volna még ezt a vezetéknevet.  Orvosok, politikusok….és én. A családomban nem díjazzák, hogy rock sztárnak születtem, de se baj. Megmutatom én nekik!

-         Sasuke-kun! Kezdhetjük szerintem itt…- és mutogatni kezdett egy lapon amit már igazából nem értettem. Mi az istenért kell neki végig flangálnia egy szál melltartóban az egész számot?

-         Elnézést, hogy ilyen sokáig tartott csak a bátyám újságolta, hogy van egy vadonatúj felfedezettje és azt akarja, hogy vonjam a szárnyaim alá. – lépett mellém a Hyuuga lány telefonját bámulva. – Nah haladtatok?

-         Nem sokat…figyu…- kicsit arrébb sétáltam vele – ezen a csajon mit esznek az emberek?

-         Hát… - megvakarta a tarkóját – igazából nem tudom… de hidd el ez a te érdekedben van így. Úgy, hogy ne morogj és próbálj vele szót érteni…- vállamra tette a kezét – ahogy látom nekem nem megy…

-         Mivel ahogy látom…féltékeny rád… - mondom neki félmosolyommal.

-         Mire lenne?

-         Mondjuk ezen a tájékon…- mutatom a mellei helyét mire ő elpirul. Kezével tarkón vág, majd arrébb vonul.

-         Ez fájt… - visszasétálok, és próbálok egy emberi mosolyt erőltetni az arcomra mielőtt még űrlénynek(lánynak) néznének. Kb. még fél óráig azon bohóckodtunk, hogy milyen legyen a klip… de semmi nem lett belőle. Nagy „szerencsémre” egy hét múlva újra találkozhatok ezzel a nőszeméllyel…

-         Nem is volt olyan borzasztó… - fújta Hinata miután végre meggyőztem, hogy elvisszük őt haza.

-         Á nem csak azt hittem lebeszéli rólam a gatyámat… - felnevetett mire én is elmosolyodtam… talán ő volt az egyetlen ember aki képes kihozni belőlem egy igazi mosolyt. – Hol is tegyünk ki?

-         Csak a legközelebbi virágárusnál… onnan könnyen haza tudok menni.

-         Virág persze…ahh elaludtam, és nem tudtam neked virágot venni üdvözlésképpen.. – húztam el számat szemeimet pedig az ablakra emeltem.

-         A szándék a lényeg! – nem láttam az arcát de valószínűleg mosolygott. A kocsi megállt ő pedig nagy köszöngetések közepette hazaindult.

-         Sasuke-sama…haza szeretne menni, vagy előtte még beugrik valahova? – húzta le sofőröm a minket elválasztó sötétítő ablakot.

-         Hn… rég láttam már a bátyámat… - forgattam meg szemeimet, mire az autó óvatos mozdulattal megindult új állomása felé.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.