Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4.fejezeeet ^^

2011.10.22

 4.fejezet: Segítek…

 

Kora reggel már az utcákat róttam, kezemben gyűrögettem a tegnap kapott apró cetlit. Lábaimmal egy közeli emeletes panel ház felé siettem. Az eső egyre jobban szakadt arra késztetve, hogy teljesen a fejembe húzzam a kapucnim. Fülembe hangosan dörömbölt egyik kedvenc bandám legújabb száma. Szinte nem is figyeltem ki megy el mellettem, csak arra koncentráltam, hogy végre oda érjek annak a szőke idiótának a lakásához. Mélyet sóhajtottam mikor végre odaértem a….hotelhoz? Kicsit ledöbbenve pillantottam fel a több emeletes hotelra, majd egy vállrándítás kíséretében besétáltam az előcsarnokba.

-         Jó napot! – köszöntem a portásnőre mire az hüledezve pillantott rám.

-         U-u-uchiha Sasuke!!! – kiáltotta és elpirulva egy papírt tolt elém. – Szabadna egy autogramot?! – szemei élénken csillogtak, nem lehetett több 20- 21-nél.

-         Persze…. – unottan aláfirkantottam a papírt. – Uzumaki Narutot keresem… - a nő fordult egyet, majd zsebre vágta a papírt, visszafordult felém és vigyorogva felcsapta a pulton fekvő könyvet.

-         245 – ös szoba. – felvillantotta összes fogát mosolya közben, és elém tolta a könyvet. – Kérem írja alá, hogy vendég volt! – még egy aláírás majd egy intés kíséretében megindultam a lift felé. Unottan, zsebre vágott kézzel léptem be a fémajtók mögé, majd megnyomva a helyes számú gombot máris kicsivel közelebb kerültem újdonsült ellenfelem felé. Már vagy 2 perce hogy elindult a lift nekem mégis óráknak tűntek. Halk csilingelés jelezte, hogy elértük a megfelelő emeletet, mire én már ki is léptem a fémdobozból aminek ajtaja rögtön utánam záródott be. Újra zsebre vágtam a kezeimet majd lassú léptekkel megindultam a folyosó végén található szobák felé. Szép megvilágítás és képek sokasága kísérte utamat, majd egy percre megálltam. 245… megérkeztem. Kezemet felemelve bekopogtam az ajtón. Bentről halk morgás majd biztonsági zár kattanás. Egy álmos szőke hajú fiú dugta ki az arcát az ajtó résén, majd egy hirtelen mozdulattal bevágta az ajtót.

-         Mindjárt jövök! – üvöltött ki. 10 perc múlva végre készen lépett ki elém. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán jössz! – tarkóját kezdte vakargatni és közben idétlenül vigyorgott. Felém nyújtotta kezét, majd kezet fogtam vele.

-         Pedig azt reméltem készen várni fogsz… - húztam el a szám. – Délután dolgom van muszáj volt most jönnöm… - sóhajtottam és neki dőltem a falnak. – Na és most?

-         Le kéne mennünk a földszintre. Ott van egy próba terem… - felelt kérdésemre, miközben becipzározta narancsszínű pulcsiját. Megvontam a vállam és megindultam a lift felé. Utánam futott majd egyenletesen szuszogva sétált tovább mellettem. A lépcső felé fordult, mire kérdőn néztem rá.

-         Erre gyorsabb! – vigyorgott rám. – Rögtön a lépcső mellett van a terem… - vigyorgott és megigazította farmerét.

-         Legyen…. – utána sétáltam ,majd megindultunk a lépcsőn. Tornacsukám hangos csikorgással adta tudtomra mennyire nem tetszik neki a helyzet, mellettem, sétáló Naruto pedig fütyörészve ugrált egyik lépcsőfokról a másikra.

-         Hé! Tényleg! – a homlokára csapott. – Mit szólnál majd egy közös számhoz? – vigyorogott rám, miközben leértünk az első emeletre.

-         Egyenlőre még egy sikerdalod sincs….nagyon előre tervezel… - morogtam, majd folytattam tovább utamat. – Amúgy is… Az első duettedet nem velem kéne énekelned, hanem egy olyannal akinek hasonló a hangfekvése a tiédhez. – oktattam, tovább, majd egy ugrással megálltam a földszint padlóján.

-         Értem….ohh, itt balra! – mosolyodott el és balra bökött fejével. A gyönyörűen megvilágított előtérből, egy apró kis szobának nem nevezhető lyukba léptem. A terem közepén egy hatalmas zongora foglalt helyet, előtte két székkel, míg a hatalmas ablakok tökéletes kilátást biztosítottak a zuhogó esőre. Előre sétáltam és végig mértem a falról lehámló tapétát, és a kisebb repedéseket a plafonon.

-         Hát eléggé kicsi és….nem túlzotton tiszta, de azért elviselhető. – Naruto szemeit résnyire húzta és mellkasa előtt összefonta a kezeit.

-         Kicsi?! És nem túlzottan tiszta?! – akadtam ki, és nagyokat pislogtam, majd fújtatva leültem a zongora elé. Próbáltam leplezni kíváncsiságomat, mire a szőke hajú srác leült mellém.

-         Hát több mint a semmi…nem? – félmosolyra húzta ajkait, mire elfordítottam a fejem.

-         Akkor lássunk neki… - a zongora felé fordultam, mire ő kíváncsian pislogott rám. – Bemelegítjük a hangszálaidat…. – fordultam felé, miközben próbáltam elhitetni magammal, hogy tudja miről beszélek.

-         Oh! Értem…. – újra vigyorogni kezdett, kezeivel pedig megborzolta, amúgy is kócos haját. Lassú és egyhangú ütemeket kezdtem sorjában egymás után leütni.

-         Csak halkan zárt szájjal, zöngesd meg a hangszálaidat…. – lehunytam szemeimet, és a játékra koncentráltam, majd egyre magasabb hangokat kezdtem ütni, majd lassan vissza, egyre mélyebbeket és mélyebbeket.

-         Oi Teme….játszani is tudsz? – kérdezte miközben kinyitottam a szemeimet.

-         Egy: Tudok játszani igen….Kettő: Mi az hogy teme?! – kiáltottam. Úgy látszik nekem már nem kell bemelegítés.

-         Gomenne…. – a tarkóját kezdte vakargatni. – Eljátszanál nekem valamit? Én csak kalimpálni tudok rajta… - felnevetett. – Komolyabb darabot egyáltalán nem… - nem folytatta csak lehajtotta a fejét. Én elhúztam a szám majd egy fél fordulattal kezeimet lágyan a zongora billentyűire helyeztem. Szépen lassan ütöttem le az első akkordokat, majd sorjában a többit, szemeimet lehunyva próbáltam élvezni saját játékomat, ami idegennek és távolinak hatott, hiába én játszottam.* Lábammal óvatosan lenyomtam a pedálokat, a zongora hangja, hol halkabb hol hangosabb, hol lassult, hol nyújtottabban szólt. Bal kezem kicsit megcsúszott de még így is sikerrel értem el a megfelelő billentyűt. Magamban szinte hallottam a kísérő hangszert, ami lágyan keretezi és hozza összhangba a zongora játékát. Mire észre vettem, hogy vége a dalnak, megráztam a fejem és még egy ideig a zongora billentyűin pihentettem ujjaimat. Naruto csak csillogó szemekkel bámult hol a zongorára, hol rám, mindeközben idétlenül vigyorogva.

-         Ez nagyon….szép volt! – megveregette a vállam, majd oldalra döntötte a fejét. – Szóval, hogyan is kéne neki kezdenünk? – megvakargatta a tarkóját, és kicsit idegesen nézett rám, mire felsóhajtottam.

-         Egyszerű…kell egy lap és egy toll…na meg néhány gondolat, hogy miről akarsz énekelni… - mondtam miközben lehajtottam a zongora tetejét. Ő a székre helyezte a papírt és a tollat. Megvonta a vállát, majd felnevetett.

-         Nem tudom… - még mindig nevetett ami kezdett egyre jobban idegesíteni.

-         Akkor szedd össze a gondolataidat ha megkérhetnélek rá… - húztam el számat. – Mondjuk mit érzel most?

-         Álmos vagyok… - nyögte halál komolyan. A homlokomat a zongorába kezdtem csapkodni. – Miért mit mondjak? Most ezt érzem… - nevette el magát újra. Megráztam a fejem. Majd elvettem a papírt és a tollat, három szót firkantottam a lapra, majd a kezébe nyomtam.

-         Sleepless…love…baby? – kérdezte, miközben a homlokát ráncolta.

-         Igen…talán ebből ki tudsz találni valamit. – vontam meg a vállamat. Ő a tollal a fejét vakargatta, aztán a szájába vette és rágcsálni kezdte a tetejét.

-         Hmm…nem megy… - elterült a zongora tetején, mivel időközben feláll és a hangszer másik feléhez sétált. Elhúztam a számat, majd idegesen pillantottam az órámra.

-         Mivel még meg sem próbáltad….? – néztem rá kérdőn, majd a papír után nyúltam. Néhány rövidebb sor már rá volt firkantva és néhány kisebb jegyzet a lap sarkában.

-         Ne nézd! – kikapta a kezemből miközben elpirult. – Nem vagyok valami jó… - megvontam a vállam.

-         Te tudod…de ha nem mutatod meg még csak segíteni sem tudok neked… - elfordította a fejét, és lassan felém tolta a papírt. – Szabad? – gúnyos vigyorra húztam ajkaimat, mire ő nagyot nyelt és elengedte a lapot. Végig olvastam amiket ráfirkált. Szinte teljesen leblokkoltam….három szóból képes volt egy versszakot össze hozni. Na meg a refrént is.

-         Tudod mi a gyengém, és ezért vagyok álmatlan. Baby, a szerelmedre gondolok… - elhúztam a szám, majd kikaptam a kezéből a tollat, és áthúztam egy oda nem illő betűt. – Jobb ha csak s, hangot használsz, mintha kimondanád az és-t.. – néztem mélyen a szemeibe mire ő elpirulva bólintott egyet.

-         Igenis értettem! – mosolyodott és, majd tovább folytatta.

-         Viszont nekem mennem kell… - pillantottam rá újból kedvenc karórámra.

-         Ohh…máris? – kérdezte szomorúan. – Akkor mindegy is… - vonta meg a vállát. – Köszönöm az eddigit… - kezet fogott velem, majd szép komótos léptekkel kikísért az előcsarnokba. – Akkor holnap? – nézett rám kérlelő szemekkel.

-         Legyen…

 

http://www.youtube.com/watch?v=ZTK3FCHYrJY&feature=related (sasuke zongora darabja ;D)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Janett Bieber

(Janett Bieber, 2011.10.23 12:02)

nagyon király volt Ramen-chan^^ :)) csak így tovább:D

Cím.

(Szandii:3, 2011.10.22 20:43)

Pokoli Rocker aaah*.* rohadtjólett ;3 gyorsan kövi fejezetet.! :d