Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5.fejezeet :33

2011.12.04

 5.fejezet: Kis baleset…?!

 

Fogaimat csikorgatva figyeltem, ahogy az előttem lépdelő rózsaszín hajú lány számomra ismeretlen nyelven énekelgetett valami nótát. Egy percre abba hagyta, amíg beszélgetni kezdett egyik barátnőjével. Igen… ez a rendes kis „tündérke” képes volt és elhozta az összes gimis társnőjét, aminek köszönhetően egy lépést sem tudok megtenni anélkül, hogy azt ne kövesse hangos sikítozás és tapsvihar. Leültem a székembe és hangosat sóhajtottam.

-         Nem hiszem e~ll! – rikkantotta egy szőke hajú kislány és felém kezdett trappolni. Sakura gyorsan elkapta a karját, majd maga mögé rántva ő sétált oda hozzám.

-         Sasuke-kuuun! – a nyakamba ugrott. Ráült a térdeimre és átkarolta a nyakam. – Folytatjuk? Na! Na? – kérdezte vinnyogó, idegőrlően magas hangján. Nem is figyeltem rá, könyökömmel megtámaszkodtam a szék könyöklőjén és csak bámultam ki a fejemből. – Sasuke-kuuun! Kérlek!! – zöld szemeit rám szegezte és megpróbált bájos mosolyt csalni arcára, amivel szerinte engem elcsábíthatna.

-         Fáradt vagyok… - morogtam és miközben elhúztam a szám hatalmasat ásítottam. Az a szőke idióta teljesen lefárasztott. – Haza megyek… - felpattantam a székről lelökve magamról a lányt.

-         Na de Sasuke-kuun! – utánam rohant miközben én felvettem kedvenc bőrdzsekimet.

-         Nem értetted?! Haza megyek! – morrantam rá, mire ő ijedtében összerezzent.

-         Értem! – halvány mosoly kúszott ajkaira, majd lábujjhegyre állva egy puszit nyomott az arcomra. – Majd akkor legközelebb! – mosolyogva ugrált arrébb miközben miniszoknyájával játszott.

-         ***

 

Végre haza értem és ledőltem az ágyamra. Hosszasan bámultam a plafont, ami sajnos nem akart soha sem újabb képet mutatni. Csak egyszerű egy színű ürességet. Megcsörrent a telefonom és egyből szemeim elé emeltem az apró készülék képernyőjét. Egy számomra ismeretlen számot jelzett. Megforgattam a szemeimet, majd felvettem.

- Moshi- moshi? – szóltam bele fáradtan.

- Yo! Naruto vagyok… - nevetett a vonal túloldalán az a személy, akire most a leginkább nem voltam kíváncsi.

- Mondd gyorsan mit akarsz…

- Csak gondoltam… elnézhetnénk valamerre együtt.. – hangjában érezni lehetett, hogy zavarban van – Már csak ha akarsz… nem muszáj.. – pár percre elhallgatott. Elgondolkoztam…

A) Itthon maradok és bámulom tovább a gyönyörű falat…

B) Elmegyek itthonról, és lógok egy kicsit azzal az idiótával…

- Elmegyek… - sóhajtottam. Bár hamar meg is bántam.

- YEPPP! Köszönöööööööm! – kiáltozott a telefonba, nem enyhe halláskárosodást okozva nekem.

- Ennyire nem kell örülni.. – morogtam halkan. – Hol találkozunk?

- Öhm… - hallottam ahogy – feltételezem – az előtte lévő számítógépen keresgél valamit. – Konoha Gakure gimnázium? Oda jártam régen…

- Akkor ott.. 2 óra múlva..

- Rendbeeen! – hangjából szinte azonnal megállapítottam, hogy az a szokásos hülye vigyora ült ki arcára.

- Akkor később.. – azonnal kinyomtam a telefont. Újból a plafonbámulásra adtam a fejemet. Másfél óra múlva, megunva a panorámát neki láttam az öltözésnek. Egy laza felső egy farmerral, és kedvenc dzsekimmel. Hajamat is megfelelő szögbe zseléztem, majd magamhoz vettem egy kis pénzt meg a persze drága telefonomat és elindultam a megbeszélt hely felé.

Lassan bandukoltam a megbeszélt találka ponthoz. Útközben nem egy lány jött oda hozzám, hogy autogramot kérjen tőlem. Fülembe szinte tombolt a zene. Az ütemre léptem lábaimmal, fejemmel néha egy aprót biccentve. Hirtelen a nyakamba ugrott egy alak, karjaival szorosan átfonva a nyakam.

-         Mi a...?! – kihúztam a fülemből a fülhallgatót és szinte azonnal ledobtam magamról az illetőt. Az hangos nevetéssel veregette meg a vállam.

-         Oi Teme! Süket vagy? – nevetett miközben kezet fogott velem. Valahogy felszabadultam, és ellazulva sóhajtottam egyet.

-         Zenét hallgattam… - arcomról még mindig nem lehetett érzelmeket olvasni, de mégis egy apró mosolyt küldtem felé.

-         Nah.. akkor mehetünk? – vigyorogott rám, és előre sétált tarkóján összefont kezekkel.

-         Persze.. – sóhajtottam fel halkan, indultam meg utána.

-         Na és merre? – kérdezte tarkóját vakargatva.

-         Te akartál elmenni valahová..

-         Akkor… - állához emelte mutatóujját. – Tudsz gördeszkázni?

-         Igen…

-         Az jó én nem.. – felnevetett. – Akkor korizni?

-         Azt is… - elhúzta a száját.

-         Tudom már! – kiáltott fel, majd megfogta a kezemet és kék szemeit az én fekete íriszeimbe fúrta. Mosolygós arcától kicsit jobb kedvem lett, sőt szinte el is felejtette velem a délelőtti bonyodalmakat.

-         Na?

-         Menjünk golfozni! – nevetett fel, miközben az arcán húzódó három –három vágás is mosolygó ajkaival együtt mozdult.

-         Lehet róla szó… Hn.. dobe!

-         Igen?

-         Elárulnád mi ez így hirtelen? – utaltam a hirtelen összehozott találkára.

-         N-nem tudom, hogy miről beszélsz.. – fordított nekem hátat és megindult a közeli golfpálya felé.

-         Dehogyisnem.. nagyon is jól tudod! – karoltam át a nyakát, majd utunkat néma csendben folytattuk tovább.

 

 ***

 

Mikor már végre kezemben volt az ütő és a hatodik lyuknál tartottunk, kezdtem agyilag elfáradni. A szőke folyamatos beszédétől meg pláne. Körül néztem… egy pillanatra hatalmas csend telepedett ránk.

-         SASUKEEEEE! – kiáltott az a szőke barom, mire oda kaptam a fejem, és elég kis híja volt, hogy hangosan felröhögtem volna. – Szedj ki ez nem vicces! – tovább kapálódzott a kis tavacskában, amiben szinte csak bokáig ért a víz. Odasétáltam majd karomat előre nyújtva megpróbáltam egy mozdulattal kirántani a vízből, csakhogy megcsúsztam ezzel ráesve a szőkére. Ajkaink között teljesen megszűnt a távolság. Néhány paparazzi gépe őrült kattogásba kezdett mellettünk, amire felkaptam a fejem, és rögtön lemásztam erről az idiótáról miközben hangosan köhögve fogtam a torkom.

-         EZ MIRE VOLT JÓ?! – kiáltottam rá mire ő összerezzent, majd felnyitva dühös kék szemeit rám szegezte mutató ujját.

-         TE SMÁROLTÁL LE! – dühöngött miközben feje nem enyhe cékla színben játszott.

-         SZERINTED SZÁNDÉKOS VOLT USORATONKACHI?!

-         TEMEEEE! – állt fel miközben ökölbe szorította a kezét. Egyből nekem esett, és csontos öklével eltalálta az arcom.

-         FENÉBE! EZ CSAK EGY BALAESET VOLT! – szisszentem fel miközben felszakadt ajkamhoz kaptam. A körülöttünk álló fotósokra emeltem szemeimet, majd megragadtam a szőke kezét és magam után húzva próbáltam kisebb hűhóval távozni. Szerencsémre el tudtunk bújni két faház között így a riporterek és a fotósok elkerültek minket.

-         Mohi…Themmme… - nyögte kezem szorítása alól az Uzumaki miközben feje egyre jobban kékült. Elengedtem őt a kezemmel mire vett egy mély levegőt, és mielőtt még újra ordítozni kezdett volna, megcsókoltam. Nem tudom miért, és hogyan de akkor ez volt a legkézenfekvőbb módszer, amit tehettem.

-         Fogd be! Siessünk… rengeteg itt a paparazzi… - hangom halk volt, de mégis erőteljes. Ő elpirult, talán még jobban, mint mikor a vízbe voltunk, majd lehajtotta a fejét, és bólintott egyet. Elfordultam tőle, mire ő apró kezével megmarkolta a felsőmet és így követett egészen az otthonomig. Ahol sajnos újabb bonyodalmakba kellett ütköznöm. Immár ezzel a szőke dobéval az oldalamon.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

^-^

(Lümy, 2012.11.10 18:06)

Nagyon-nagyon jó ficeket írtok^^
Majd ugye lesz 100% yaoi tartalmú is??*reménykedő tekintet*
Alig várom^^

Folytatást ^^

(Midori Aida, 2012.08.25 08:50)

Kyaah, eddig nagyon tetszik a sztori, ez a fejezet meg pláne xD Kíváncsian várom, mi fog ezután történni :)
A Scenariot nagyon imádom (főleg az All Stars verziót), meg a Stainless night is nagyon jó ^^ Kár, hogy Takeuchi Junko nem énekelt még Sugiyama Noriakival, mert akkor az tökéletesen beleillene a ficbe (amúgy is milyen jó lenne-^^-) xD